Translate

2013. február 11., hétfő

ÓBUDA (Ősbuda) BLOG. Buda Vetus-Alt Ofen területére vonatkozó oklevelek

NEM Ősbuda, ÓBUDA!

Továbbra is Óbudáról lesz szó, és nem ős-Budáról. Ugyanis a középkori királyi Óbuda várat-várost, Óbuda prépostságát mint egyházi központot nem találták meg történészeink a ma Óbudának ismert területen. Tehát itt nem egy régebbi központról van szó, mint a ma is jól ismert Óbudai terület, hanem az csak egy része volt SICAMBRIÁNAK-Óbudának, mégpedig egy szigeten! 
Jó nyomozást kívánok kedves olvasóimnak! Egyed Zoltán Pajzsvivő



Óbuda feltárásának kezdetekor nem kutatások indultak, földrajzi-hidrológiai-geomorfológiai környezettel azonosítva az oklevelek által leírt adatokat, hanem a romokat igyekeztek megfeleltetni a teóriáiknak. Végzetes hibát vétettek...

A Középkori oklevelek amik Óbuda városáról szólnak, azt árulják el nekünk, hogy ez a város bizony nem a ma Óbudának ismert területen található! Az 1932-ben kezdődő Óbudai lakótelep program építkezéseinél előkerülő romemlékeket próbálták történészeink az okleveles emlékekkel összeegyeztetni. Csakhogy ez még a legcsekélyebb mértékben sem sikerült nekik. Sem az oklevelek, sem a metszetek-térképek egyáltalán nem igazolják azt, hogy a ma Óbudai főtér környékén lett volna az Óbudai királyi vár és egyházi központ. Sőt, képünk-metszetünk egy darab sincs róla az 1750 elötti időkből! Ez hogyan lehetséges?
  1. Metszetek a mai Óbudáról nincsenek, egy darab sem! 
  2. Oklevelekkel sem tudták igazolni a feltárt területet!
Csak a romok vannak az Árpád-híd környékén, képi-okleveles azonosítás nélkül!
Történészeink a 3 féle azonosításból 2 esetben csúnyán megbuktak! 

Ez azt jelenti, hogy lényegében teljesen mindegy, hogy mit találtak, mert az nem az Óbudai prépostság és nem az Óbudai királyi vár!
Amiről immár hosszú évek óta beszélek, leginkább ez a képi azonosság bizonyítja
Mint láthatjuk képünkön Alt Ofen, tehát Óbuda prépostsága és a királynéi vár, (mint PEST-új-hegyi vár) HEGYEN van! Itt van ugyanez műholdképpel!
Műholdas hidrológiai képátfedés, a régi Duna meder topográfiája beszél hozzánk. Elmondja a Földrajzi történelem igazságát

Ugyanazt látjuk! A mai fejlett műholdas technikának hála, már nem tudnak minket soha többé becsapni! Miért nem fiatal történészek jöttek rá erre? Egyszerűen azért, mert elhiszik amit tanítottak nekik, nem kutatnak okleveleket, mert azt is elhiszik tanáraiknak, hogy (amik nem egyeznek a felállított teóriákkal) azok hamisak. És ez a teória gyártás megy évtizedek óta. Mit gondolnak a kedves olvasók, miért volt oly  sok Óbuda kutató magánember idáig is, miért keresték-kutatták veszettül az eltűnt középkori fővárosunkat? Miért van az Óbudai főtér betonja alatt az "állítólagos Óbudai prépostság-egyházi központ, amit Szent István épített? Miért nem láthatjuk a "királynéi várat" ? Elárulom, azért mert a mai Óbudán semmi sem az amit állítanak róla, az ott csak a sziget volt. Óbuda városra meg már luxus lakóparkot építettek! Ezek a képek Óbuda pár száz évvel ezelőtti vízrajzi helyzetét mutatják!

Nem történelmi-földrajz, hanem földrajzi-történelem... sokkal hatásosabb, a látott terület beszél hozzánk...

Sashegyi Sándor egy földrajztudóssal dolgozott együtt kutatása során. Ő volt az összekötő kapocs Sashegyi és én köztem, ugyanis én Megyeren születtem, csak a másik oldalon. Belitzky János feleségének ott volt könyvesboltja a Kaplony utcában. Így kerültek a sokszorosított Sashegyi tanulmányok az én tanárom kezébe, és általa énhozzám. Aztán a kirándulásokon látott egykori épületek romjai kitörölhetetlen emléket képeztek a Sashegyi leírásokkal közösen elmémben, előre meghatározva a feladatom. Véletlenek nincsenek, már gyerekként az Anonymus kőmederben ugráltam...

A földrajztudós tisztában van a vizsgált terület egykori képével. Ha tudása ötvöződik egy okleveles  terepkutatóéval akkor, de csak akkor születnek eredmények. Nézzük mit mond erről Belizty János Óbuda kutató 



Belitzkynek igaza volt, csak a történelmi földrajz kutatások után tudtam az Óbudai prépostság egykori területét meghatározni. Az Óbudai Fehéregyházát csak így tudtam megtalálni.

Belitzky János az Óbudai határjárások befejező métáinak helyével tisztában volt. A hibát még ő is ott követte el, hogy a határjáró kiindulópontnál nem vette figyelembe a felvétel idejének vízrajzi helyzetét és a sziget-oklevél-város ellentmondásait. Ezért rossz helyről, a mai Margitszigetről indult el a határjárópontokat keresni. Ugyanúgy-ugyanott hibázott mint mindenki más is. Egyszerűen még a hatalmas ellentmondások tényével sem tudtak elvonatkoztatni, a vízrajzi helyzet változása miatt.
Pedig ha csak pár évtizedet nézünk vissza az időben, rögtön szembetűnő a rengeteg víz a mai Óbuda környékén.

Az Óbudát körülvevő mocsaras terület 1934-ben!
Mégpedig az Óbudai prépostság földjén. Az 1355-ben elvégzett határjárás pontosan ezért volt szükséges, hogy a két vár közelsége miatt a királyi-préposti emberek között ne legyen civakodás.


   

                                                  Gárdonyi 

                                                  Budapest történetének okleveles emlékei


320 oklevél teljes szövegét adja ez a kötet az olvasó kezébe, oklevelekét, amelyek három kicsi, jelentéktelen városka kezdetéről beszélnek, adnak aprólékos mozaikképet az első, osi, szent, királyi család idejéből. Fájó vallomásként kell előre-bocsátanunk, hogy a 320 oklevélből egyetlen egy sincs a székes-főváros birtokában, hanem ez az anyag összegyűjtése mind-annak az írásos feljegyzésnek, okmányszerű adatnak a közép-korból, melyek idegen levéltárakban húzódnak meg. Mégis ezt a hiányosságot nem kell eltagadnunk vagy elrejtenünk, mert ez a hiányosság maga a történelem. Nincsenek okmányok Budapest székesfőváros levél-tárában ebből az időszakból, nincsenek a későbbiekből sem, egészen egy óriási cezúráig, mely kettévágja a városmúlt folyamatosságát. Minden, ami ez elé esik, csak volt és elpusztult, meri elpusztult a város és semmivé lett. Feldúlták hadak, felégette tűzvész, lakói elűzettek öt emberöltőnyi időre a messzeségbe. S amiképen szétszóródott a népesség, szétomlottak a kőfalak, úgy veszett el minden, ami a múltra emlékeztetett. S ha a márványban pompázó királyi palota összeomlott, hogyne pusz-tult volna el az egyszerű okmány, amelyre úgy sem volt szük-ség, /lisz nem volt hol, raem volt miért érvényesíteni


1227. IV. Béla ifj. király a Buda melletti szigeten lévő elhagyott Szt, Mihály egyháznak adja a Puzadnuk falu melletti malmot. Eredetije DL 131. Átirta Mátyás király 1483. máj. 23. DL 3626. Fejér III. 2. 177. , VII. 5. 231., Krit. jegyzék 580., Budapest 19., Bártfai Szabó 19.


1236. aug. 29. Esztergom. Róbert esztergomi érsek IV. Béla király kérésére a bélakuti egyháznak adja a Sasad-i Szt. András és az Ewrs-i Szt. Márton kápolnát Kelenföld dézsmájával együtt. Átirta Lodomér érsek 1286. jun. 22-én Esztergomi kápt.m.lt. 66-2-10, DF 238252
Fejér IV. 1. 60., Knauz I. 316., Bártfai Szabó 22.                                                                                     Az Óbudát körülvevő mocsaras terület 1934-ben!
Óbuda prépostságának malmában tengelytartókő
PAZANDOK

Az óbudai határjárások főszereplője, ezért nagyon fontos tisztában lennünk a pontos földrajzi helyében. Összegyűjtöttem a helymeghatározó okleveleket, terepkutatásunk folytán mindezekre nagy szükségünk van.


1245. nov. 24. IV. Béla király a nyulakszigeti premontreieknek adományozza többek között a Pazanduk faluban levő malmot, a pilisi egyház malma mellett, azután a Pardeu faluban kelet felöl a felhévizi keresztesek, dél felől szt. Péter egyház kanonokjainak földje között, nyugatról pedig Beseneu falu lakosainak szomszédságában levő két ekényi földet és rétet, ezenfelül a Bakus folyó mellett két malmot s ugyanitt hárorn szolgát: Simeont és testvérét s Márton nevű fiát.
Átirta felhévizi konvent 12 78. DL 291.
Fejér IV. 2. 43., Wenzel VII. 196. ,Krit. jegyzék 822., Budapest 44.,
Bártfai Szabó 27.

-A Pilisi főegyház malma szomszédos Pazanduk malmával, így tehát joggal tételezhetjük fel, hogy ugyanazon vízfolyáson működnek. Keletre Pardeu, nyugatra Beseneu


1259. IV. Béla király megengedi, hogy a királyné az általa
a tatárjárás után a Pelys-i erdőben a dunaszigeti apácák részére veszedelem idejére menedékül épitett várat életében vagy végrende-letileg egyik gyermekének adhassa.
Átirta IV. Orbán pápa 1263. dec. 21. Mon. Vaszprém I. 143. (Vatikáni lt. ) Wenzel VII. 501., Krit. jegyzék 1223., Budapest 68., Bártfai Szabó 42.


1264. máj, 12. Szűz Mária szigete. Fülöp esztergomi, Smaragd kalocsai érsek és társaik István ifj. király privilégiumára hivatkozva ugy döntenek, hogy Jeneu és Zecheu faluk területén Wza fiainak birtokrészei Cabas Tamást illetik, de ő azokat csak akkor foglalhatja el, ha a nyulakszigeti apácákkal szemben reá rótt birságot megfizeti. Eredetije DL 580.
Hokit. 41., Budapest 76., Bártfai Szabó 48.
89. 1264. jul. 15. Orvieto. IV. Orbán pápa meghagyja az esztergomi érseknek, hogy mivel Wysgrad vára a Pelys-i erdőben az özvegyek és árvák védelmét szolgálja, azt ne háborgassa.
Knauz I. 505. (Vatikáni Levéltár)
Wenzel III.94. ,- Budapest 78. , Bártfai Szabó 49.


1265, István ifj. király a nővére Margit serviensének, Miklósnak adja az utód nélkül elhalt Buken két ekényi földjét, amely keletről a budai fzt. Péter egyház földjével határos, azután a budafel-hévizi keresztes konvent Pousa Racusa nevű földjével szomszédos, majd a határ dél felé fordul a Keer nevű földhöz, majd nyugat felé Siket (surdus) István, végül északról Margit királykisasszony földjével határos, s azután kelet felé az első határig tér vissza. Eredetije DL 588.
Hokit. 47., Budapest 85., Krit. jegyzék 1841., Bártfai Szabó 52.


1268. (? ) jan. 6. Aranyos. IV. Béla király, minthogy előtte Neueg-i Benedek Fejérvár várjobbágya vállalta a nyulakszigeti apácák jobbágyságát, meghagyja a budai káptalannak, hogy Benedek birtokába a nyulakszigeti apácákat iktassa be.
Átirta Ákos budai prépost (1268.) DL 426.
Wenzel VIII.193, Budapest 97., Krit. jegyzék 1567., Bártfai Szabó


(1269) szept. 22. Csut. IV. Béla király bizonyítja, hogy Macha, a fejérvári vár Wosyan faluban lakó jobbágya a szigeti apácák jobbágyságára adta magát.
Átírta V. István király 1270. szept. 18. DL 699. Hokit 57., Krit. jegyzék 1618., Budapest 108







1320-tól megkezdődött a királynéi vár földvásárlása, annak közvetlen környezetében. Leginkább a Szent Jakab-Üröm-Kandey-Őrs-Borosjenő-Megyer  területén. Az adás-vételek önmagukban is meghatározzák a királynéi város területét, s annak határait.


A műholdas képátfedés egyértelmű sikere után még hátravolt az okleveles azonosítás-bizonyítás
Sokat töprengtem, hogy miként tudnám Óbuda város helyét meghatározni az oklevelek segítségével. Aztán az Óbudára vezető út, és határjárások vezettek el a megoldáshoz. A környező települések határjárásai ugyanis pontosan érintik-jelzik Óbuda város határait! Tehát elérkeztünk az okleveles határjárások igazságához...


Ewrym-Üröm:

1355. márc. 29. Az esztergomi káptalan I. Lajos király márc. 20-án kelt parancsára (ld. 700. sz. ) jelenti, hogy az óbudai klarisz-szák részére megtörtént Ewrym határjárása. A határ Megérnél kezdődik a völgy feletti hegynél egy nagy régi földhatárjelnél, s egy ut mellett van két másik földhatárjel, amely Óbuda, Megér és Ewrym határa, majd észak felé szőlőkön át egy köves hegyhez ér, s annak csúcsán van régi és uj határjel, azután ugyanabban az irányban illő távolságban van két földhatárjel, Megér és Ewrym határa, majd ugyanarra egy ösvényen és két határjelen át eljut a Haromkuth-nak neve-zett három kúthoz, amely határjellel megjelölt és Megér, Ewrym és Kandey határa, s amely körül három földhatárjelet emeltek. Azután ugyanarra fordulva egy nagy utón halad tovább, majd nyugat felé egy kis útra fordulva két földhatárjelhez, Ewrym és Kaluz határához ér, majd ugyanarra két földhatárjelen át a hegy csúcsán levő három régi földhatárjelhez jut, amely Kaluz, Burusienew és Ewrym határa, azután nyugat felé egy, két szőlő alsó rész én levő körtefa alatt két földhatárjelet emeltek, s itt van Burusieneu és Ewrym határa, majd nyugat felé a Burusienew-ről Budára vezető úthoz ér, ahol az apácák, a Theleky-i és a Pilisi apát, s a budai káptalan tiltakozott, akiket György octavájára (máj. 1. ) megidéztek. Innen egy régi földhatárjeltől a budai ut mellett dél felé földhatárjeleken át egy helyhez ér, ahol a budai ut Vrs községbe vezet, ahol az út mindkét oldalán uj földhatárjelet emeltek Vrs és Ewrym elválasztására, majd kelet felé bizonyos köves hegy oldalában lévő völgybe jut, ahol földhatárjelet emeltek, majd kissé felfelé fordulva egy földhatárjelet, majd ugyancsak kelet felé egy berchen át jó távolságban fordulva a hegy csúcsán, ahol két uj földhatárjelet emeltek, Óbuda és Ewrym határa, ! majd kelet felé visszajut az első határponthoz.

Eredetije DL 4503, 18. sz.-i egyszerű másolata Pest megye 96. Anjoukori VI. 281., 
Bártfai Szabó 336


Mit sikerült megtudnunk? Pilisborosjenőn és Ürömön vezet keresztül az út Óbudára. Óbudaörs és Üröm határosak egymással! De Üröm határos Óbudával és ugyanakkor Megyerrel is!

Nézzük a további helyrajzi adatokat Óbuda prépostság és királynéi város valós földrajzi területéről: 
Budapest Régiségei XIV.
  • (1945) • ÉRTESÍTŐ • Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 
Pazanduk már II. Endre király 1212. évi oklevelében a káptalani terület északi határaként van megjelölve (inde cum tribus villis, videlicet Megér et duabus villis Pazanduc participando vádit usque Danubium), I. Lajos király 1355. augusztus 26-i oklevelében azonban csupán Tebesere van északi határként feltüntetve, ahol a város területe Megy er határával érintkezik. Ez a Tebesere a budai káptalan 1283. évi oklevelének tanúsága szerint Pazanduk területén belül állott (in territorio ville Pazanduk Tebesere vocato) s szőlőkkel volt beültetve, mert a nevezett oklevélben több szőlőről történik megemlékezés. 1283. és 1355. között tehát Pazanduk sorsában lényeges változásnak kellett bekövetkeznie, amit teljesen megmagyaráz a felhévizi keresztesek 1347. április 5-i oklevele (Zichy oktár XII. k. 24—25. 11.), amely szerint Pazanduk eredetileg a felhévizi Szentlélekről elnevezett kórház tulajdona volt, de az idők folyamán az ottani szántóföldeket, szőlőket és réteket idegenek foglalták el. Az elfoglalt birtokok visszaszerzése reményében a keresztesek Pazandukot tíz évi használatra átengedték Becsei Tötös mesternek s csupán az ottani malmot, malomárkot és a mellette elterülő rétet tartották fenn a saját számukra. Úgy látszik, hogy elgondolásuk nem vált valóra, mert a továbbiakban csupán az ottani malommal és réttel kapcsolatosan szerepelt a kórház. A pazanduki malomra ugyanis IV. Béla király 1245. november 24-i oklevele alapján a margitszigeti premontreiek is jogot tartottak s mikor ebbe a pilisi cisztercita apátság malma mellett álló malomba (in villa Pazanduc vocata penes molendinum ecclesie de Plis) Hunyadi János 1452. szeptember 16-i oklevele szerint a premontreieket be akarták iktatni, a Szentlélekről elnevezett kórház rektora az ott ápolt szegények nevében (rector hospitalis SSpiritus de Calidis Aquis superioribus in persona pauperum in eodem existentium) ellenmondott. Említésreméltó még, hogy a pilisi cisztercita apátság IV. Béla király 1254. június 28-i oklevele alapján három malmot is bírt, de ezek nem Pazan-dukon, hanem a szomszédos Megyeren állottak (tria ttiolendina ad Aquas calidas sita in Megér juxta Budám). Ezzel szemben Megyeren soha nem volt malmuk a cisztercieknek s Pazandukon is csupán egyetlen malmukról történik említés. A premontreiek és a Szentlélek kórház közötti jogvita a premontreiek javára dőlt el, mert a budai káptalan 1458. július 15-i oklevele szerint ekkor már a premontreiek emeltek óvást pazanduki malmuk elfoglalása ellen, aminek azonban nem volt gyakorlati eredménye, mert a malom végül mégis csak a kórház tulajdonában maradt. Lassanként azután Pazanduk emlékezete is feledésbe ment s a budai tanács 1515. szeptember 24-i oklevele már Sicambriába helyezte a malmot (in campo Sicambrie) s Pilis vármegye 1516. február 11 -i oklevele szerint ez a malom a Sicambria vize felett állott. Ily módon lett Pazandukból Sicambria, melynek területére utóbb a budai káptalan tartott igényt, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a XVI. század elejére Pazandtik területe már Óbudához tartozott. Bonfini, Ranzanus és Oláh Miklós is azt a területet értették Sicambria elnevezés alatt, ahol hajdan Pazanduk állott. Bonfini szerint ugyanis (Decad I. libr. 1. pag. 17.) Óbuda felett (supra Veterem Budám) római város maradványai voltak láthatók, amely város az ifjabb nemzedék véleménye szerint Sicambria volt (Sicambriam juniores vocant). Azt írja tovább Bonfini, hogy mikor Óbudán (in hac Veteri Buda) Beatrix királyné palotájának az alapjait ásták, egy feliratos követ találtak, amelyen a »Legio Sicambrorum« felírás volt olvasható. Ez a palota a legújabban feltárt maradványok bizonysága szerint Pomáz mellett állott s Bonfini tévedésből helyezte Óbudára. A romváros leírásában Ramzanus csaknem szószerint átvette a Bonfini szövegét s a romvárost ő is Sicambriának nevezte (Sicambria is locus vocitatur). Oláh Miklós 1533. január 14-Í levelében pedig annyira ment, hogy egyenesen Sicambriát használta fel Óbuda helyének a meghatározására (opidum Vetus Buda prope Sicambriam situm), mintha Sicambria ismertebb lett volna. Pazanduk északi szomszédja Kissing volt,

Kissing az előadottak szerint földesúri fennhatóság alatt álló község volt, ma pedig Békásmegyerhez tartozó terület. A község fekvésének igazolására szolgál a hivatkozott jelentés azon része, mely tanukul óbudai és békásmegyeri birtokosokat nevezett meg, nevezetesen Békásmegyerről a pilisi cisztercita apátot és az óbudai kla-risszákat, valamint a budavári beginákat. Békásmegyerről nem maradt fenn középkori határjárás, de Üröm község fennmaradt határjárása alapján pontosan megállapítható a helye. A budai káptalan 1324. március 29-i oklevele szerint (Anjoukori oktár II. k. 120—21. 11.) ugyanis Üröm határa Békásmegyernél kezdődött s maga a község innen északra terült el, tovább északra Kalász határát érintette, ahol Borosjenővel közös határa volt. Ebből az következik, hogy Békásmegyer északon Kalásszal volt határos, nyugaton pedig Ürömmel érintkezett. Még szabatosabban meghatározza Békásmegyer helyét az esztergomi káptalan 1355. március 29-i oklevele (Anjoukori oktár VI. k. 281.1.), amely szerint a Békásmegyer feletti hegyen Óbuda, Békásmegyer és Üröm közös határa állott, innen északra jó távolságra (per bonum spatium) Megver és Üröm közös határa következett. Innen tovább északra közös határa volt Békásmegyernek, Ürömnek és Kirvának, tovább északra ismét Kalász, Borosjenő és Üröm közös határa állott. Ebből az következik, hogy Békásmegyer Üröm és Kalász között terült el. Magának Ürömnek a helyét illetően figyelemreméltó Tamás országbíró 1354. március 29-i oklevele (Anjoukori oktár VI. k. 179—87.11.), amely szerint az ürömiek eredetileg a budai káptalan borszolgáltató jobbágyai voltak (recognoscendo se ad servicia vinidatoria huius ecclesie Budensis facienda annexos fuisse) ; ez az Üröm község azonban, mely a nevezett szolgáltatásra volt kötelezve, egészen más helyen állott, nevezetesen egy diófaliget közelében (olim dicta villa Euren circa easdem arbores nucum resedisset), ahol a budai káptalan volt a földesúr. Ez a diófaliget I. Lajos király 1355. augusztus 26-i oklevelében is előfordul, ahol a királynői város határát képező Fenyőmái nevezetű hegy oldalán terült el (in latere ipsius montis est dumus nucis), amiből az következik, hogy Üröm határos volt Óbudával. Ez a határ elég számottevő lehetett, mert a budai káptalan 1324. március 29-i oklevele szerint Üröm Örssel is határos volt, amely Örs utóbb a királynői város területébe olvadt bele. Kalásznak szintén nem maradt fenn határleírása, a már idézett ürömi határ leírásból azonban megállapítható, hogy dél félő] Békásmegyerrel volt határos, észak felől pedig Szentséig terjedt. Mátyás király 1479. február 21-i oklevelében ugyanis (Knauz : Budai káptalan regestái 124—30.11.) az óbudai káptalan szentsei birtokának határai részletesen fel vannak sorolva s ebből a felsorolásából megállapítható, hogy Szentse délen Kalásszal, északon pedig Szentendrével volt határos. Pomázról azért nem esik szó a nevezett oklevélben, mert a határleírás a budai káptalan ottani birtokának (Mátyás király 1467. április 13-i oklevele szerint egy nemesi udvarházból 6 jobbágy telekből, szántóföldekből, rétekből, szőlőkből, erdőkből és cserjésekből állott, 1. Hunyadiak kora XI. k. 158—59.11.) a pomázi nemesek ottani birtokaitól való elkülönítését célozta, amely utóbbiak természetszerűen a pomázi határ mentén terültek el. 



















FORRÁS: Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták, 1002–1437. (Budapest, 1982. Pest Megye Múltjából sorozat 5.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése