A terepkutatás Ó-Budai városának utakra vonatkozó nyomozási eredményeit és az 1355-ben készült határjárási oklevél nyomvonalát osztom meg érdeklődő olvasóimmal. Tartalmas időtöltést kívánok!
Egyed Zoltán Pajzsvivő
 |
| HETUMOGER itt hajózott át a Dunán MOGERI RÉV! |
1355. augusztus 26. - Lajos király a budai káptalan II. Endrétől kapott óbudai területét megosztja, az elvett terület helyett a káptalant Somogy és Zala megyei falvakkal kártalanítja, s a királynéi várost határjelekkel különíti el.
Lajos, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Gallicia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, salernói herceg, a Szentaltalhegyi tisztség ura, továbbá Erzsébet, Isten kegyelméből királyné, Lajos anyja, minden Krisztushívőnek, a most élőknek és ezután születőknek, akik jelen levél tartalmát megismerik, üdvöt az üdvösség szerzőjében.
Mivel mindeneknek teremtője a földkerekséget nagy gondoskodásával országokra elkülöníttetni rendelte és így akarta a királyok és fejedelmek országlását irányíttatni és a nyájat üdvösen kormányoztatni, ezért kétségtelen, hogy a királyok kötelessége szüntelen gondoskodással azon dolgokra ügyelni, amikről úgy látják, hogy a rájuk bízott nyájnak hasznára válnak és amiket erre alkalmasnak ismernek. Főleg az egyháznak ügyei és jogai körül kell a királyoknak annál nagyobb figyelemmel és annál buzgóbban eljárniok, mert a teremtő az egyházat minden hívő anyjául és tanítómesteréül rendelte azért, hogy akik Isten segítségével neki szolgálnak, megmeneküljenek a bajoktól, mindenben üdvös előhaladást érjenek el és a béke áldásait élvezhessék. Ezért néha új adományokat kell nekik adni, máskor a régi adományokat kell kiegészíteni, majd pedig újakra kell kicserélni azon javaikat, melyek idő múltán elértéktelenedtek.
Ezért jelen levelünkkel mindenkinek tudomására hozzuk, hogy egyrészről az óbudai prépost és káptalan, másrészt a mi ottani várnagyunk és városi polgáraink között régóta számos összeütközés, viszály, botrány, veszekedés, súrlódás keletkezett s ennek folytán mind a királyi felségnek, mind a királynénak sokat panaszkodtak azért, mert a prépost a káptalannal együtt jogot, joghatóságot, tulajdonjogot formált a városra és polgáraira, pedig mi ezeket királyi adománylevéllel az ő templomuknak adományoztuk, de a polgárok e részben vonakodtak nekik engedelmeskedni.
Mi megkülönböztetett hajlandósággal viseltetünk a város iránt s mindenki jól tudja, hogy két fényes templomot építtettünk ott: mégpedig az egyiket a prépost és káptalan testülete részére, ezt mi, a királyné a magunk királynéi költségén építtettük. A másikat, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomot Szent Ferenc női szerzetesrendjének, a klarissza apácák használatára közös költségen, vagyis királyi és királynéi költségen, újonnan állíttattuk fel.
Akarván tehát a prépost és káptalan jogai felől világosabban tájékozódni, meghagytuk nekik, hogy a jogaikat igazoló okmányokat nekünk a főpapok és országbárók jelenlétében mutassák be, s hogy így privilégiumaik és más okmányaik tartalmát sokak jelenlétében alaposan át lehessen vizsgálni, s hogy azoknak erejéről és hatályos voltáról meggyőződhessünk, az említett főpapoknak és országbáróknak, nevezetesen pedig Demeter váradi püspöknek, Miklós zágrábi püspöknek, a mi udvari kancellárunknak, János veszprémi, István nyitrai püspöknek, továbbá László csázmai prépostnak, kápolnaispánunknak, Gergely váradi őrkanonoknak, a mi buzgó káplánunknak, azután Miklós erdélyi vajdának és szolnoki ispánnak, Ciko tárnokmesternek, Péterfia Tamás ajtónálló mesterünknek és Péterfia Miklósnak, korábban erdélyi vajdának véleményét is meghallgatni kívántuk, mert őket erre kiválasztottuk és rendeltük.
És mivel ők szentkoronánk iránti köteles hűségből, érett megfontolás után, nekünk jelentést tettek, ebből világossá vált előttünk, hogy a prépostnak és előbb említett káptalannak világos joga van ugyan a földbirtokra és a birtokjog gyakorlására, a piaci vámra és a csöböradóra, melyet a város, illetve mezőváros területén fekvő szőlők után szoktak szedni, s hogy az említett jogoknak most is békés és zavartalan birtokában vannak. De ami a hajók tulajdonjogát és a hajóvámot illeti, amit jelenleg a mi várunk számára szednek - habár a hozzájuk való jogot a káptalaniak előterjesztették -, mégis a hajók tulajdonjoga sohasem illette meg őket, azóta sem, amióta emlékezetük fennáll.
Ezután a templom megfelelő karbantartásáról és jogairól kezdtünk gondos elmélyültséggel gondolkodni, hogy azok között, akik itt az Istennek szolgálnak, megvalósulhasson a nyugalom békés boldogsága, megmaradhassanak a tartós béke kegyelmében, ne zavarja meg bennük a nyugalmat az egyenetlenségnek, viszálykodásnak, perlekedésnek örvénye, s ami ebből szokott következni, ne fásuljon el a hívekben a hitbuzgó élet gyakorlata, ne lanyhuljon a keresztény hit kultusza és szolgálata, mert ezeket csakis békés körülmények között lehet megvalósítani, ezt állítják a kánoni szentesítések is. Teljes igyekezettel azon munkálkodunk tehát, hogy amennyire lehetséges, a bajok körét szűkítsük.
Arra gondolván tehát, hogy az említett várunk közelsége miatt a prépost és káptalan békés és zavartalan birtokában levő jogok elenyészhettek, vagy számukra legalább is haszontalanokká válhattak, a jövőben előfordulható viszálykodások, botrányok, veszekedések megszüntetése érdekében őket minden mulandó javaik birtokában megerősítettük, kivéve a csöböradót, melyet a prépost és káptalan a város nagyobb részében és annak polgáraitól eddig szedhettek, kivéve továbbá a piaci vámot és a hajók fölötti rendelkezés jogát. Ez utóbbiakat ugyanis visszavesszük a királyi, illetve királynői kezünkbe. De kárpótlásul a prépost és káptalan számára, meg a templom részére hasznot hajtóbb, jövedelmezőbb és nekik megfelelő bevételekről és jövedelmekről gondoskodtunk, miután ehhez a cseréhez előbb megkaptuk az apostoli szentszék beleegyezését, miként ez kitűnik annak a bullának szövegéből, mellyel a birtokcsere végrehajtását az apostoli szentszék országunk némely püspökeire, nevezetesen Demeter váradi, János veszprémi, Miklós zágrábi püspökre, a mi udvari 'kancellárunkra bízta. Ennek a csere-megállapodásnak végrehajtását és gondoskodásunk teljesítését ugyanazon prépost és káptalan is alázatos és buzgó esedezéssel kérelmezték Felségünknél.
Ezért főpapjaink és báróink tanácsát meghallgatva és a szóban levő ügyet előzetesen szorgosan mérlegelve, kárpótlásul mindazon haszonvételért, bevételért és jövedelemért, melyeket eddig a prépost és káptalan a városban bírt, vagy bírhatott, továbbá a többi fent említett javakért, bár azok együttesen sem érnek fele annyit sem, mint a csereként nekik juttatott, alább meghatározott összeg, ~ mégis hogy a többletként adott érték azon templomnak jusson adományul, melyet a királyné a mi ~ üdvünkért, meg a mieink lelki üdvéért építtetett, nekik minden évben jó budai mértékkel vert kétszáz márka pénzösszeget juttatunk és adunk, hogy azt örökre bírhassák. Amelyekért nekik adjuk a Somogy- és Zala megyei Csomar, Galambok,
Zent-Petur és Karus nevű falvakat minden birtokrészükkel, haszonvételükkel, tartozékukkal és tulajdonjoggal, valamint a vámokkal, csöböradóval, adózásokkal és joghatósággal, külön és együttesen mindenféle jogaikkal és hasznaikkal, amelyeket Felségünk eddig ott élvezett és bírt, s melyeknek jövedelme az előbb említett kétszáz márka összeget meghaladja. Miként ezt így jelentették nekünk a mi embereink, a prépost és káptalan emberei, valamint a főpapok és bárók emberei, akiket kijelölni rendeltünk a szóban levő bevételek és jövedelmek minőségének és mennyiségének megállapítására.
Akarván és úgy határozván, hogy ők, a prépost és káptalan ezeket a falvakat mindazon jogaikkal és mentességeikkel együtt bírhassák, amelyekkel korábban a mezővárost, vagyis várost birtokolták. Különösen kiemelve azt, hogy e falvak összes lakóit, e falvak területén belül fekvő és azok határai közé zárt javakat magukénak tulajdoníthassák, miként ez a rájuk vonatkozó záradékban olvasható. Így azok teljes tulajdonjogát a már említett templomra, prépostra és káptalanra ruházzuk.
E falvak lakói senki másnak, hanem csakis a prépostnak és káptalannak bírói széke elé kötelesek állni. A prépostot és káptalant udvari tisztünk, László mester, Szent Gerothi Fülöp fia, szepesi gróf vezesse be e falvak birtokában, az esztergomi káptalan bizonysága mellett. S ha nincsen senki ellentmondó, szólítsa fel őket, hogy lépjenek be e falvak és tartozékaik birtokába és erre a mi utódainkat is kötelezzék. Ezzel szemben a már említett prépost és káptalan lemondván mindazon jogokról és birtoklásról, melyet a városnak, illetve mezővárosnak azon részén bírtak, melyet nekik határmezsgyékkel kijelöltek, vagyis lemondván a földesúri joghatóságról, piacvámról, hajóvámról, azoknak tulajdonjogát átadták a mi királyi és királynői tulajdonunkba, örökös birtoklásra, kivéve a csöböradót, melyet az ő használatukban meghagyni rendeltünk, de ezeket pozsonyi csöbörrel kívánjuk általuk beszedetni, miként ez adománylevelükben is foglaltatik. Mindezek birtokába vezesse be őket a mi nevünkben Péterfia Tamás ajtónállómesterünk, csókakői és budai várnagyunk, ugyanazon esztergomi káptalan bizonysága alatt.
Azt akarván továbbá, hogy mi Buda város azon részén, mely nekünk jutott, új templomot építhessünk, vagy a meglévő ottani Szent Margit templomot plébániatemplommá fejleszthessük, melynek plébánosát mi mutathassuk be és a prépost nevezze ki, a plébánia jogait, a plébános megerősítésének jogát és a szentségek kiszolgáltatásának jogát oly móddal bírja a prépost, amilyennel a pestújhegyi plébános gyakorolja. De magára a templomra és plébánosára, meg az ottani polgárainkra vonatkozóan a már említett prépostnak olyan bírói jogköre legyen egyházi pereiket meghallgatni és kellő módon megítélni, mint amilyen jogon az esztergomi érsek a pestújhegyi plébániát és várost illetően ítélkezni szokott. Úgy azonban, hogy egyházi kiközösítő ítéletet sem az egész városra, sem a nekünk jutó részére ne hozhasson, legfeljebb abban az esetben, ha annak polgárai, vagy lakói, vagy közülük egyesek a prépostnak és káptalannak járó dézsma és csöböradó fizetést elmulasztják. Hatásos dolog az ilyenekre egyházi kiközösítést kimondani különösen azon dézsmák nemfizetése miatt, melyeket nekik hagytunk, hogy amint előbb szedték, ezután is úgy használják és templomuk más haszonvételeivel együtt továbbra is úgy szedjék, fenntartsák és alkalmazzák.
Viszont azt akarjuk, hogy az említett mezőváros, vagyis város fennmaradó része, mely elkülönített határral teljes joggal a préposté és káptalané meg a templomé lesz, arra nézve mind a világi, mint az egyházi bíráskodás, vagyis mindkét bírói jogkör gyakorlása egyszer s mindenkorra az övék maradjon. Ebben semmi jogot nem igénylünk sem magunknak, sem utódainknak, sem királyi, sem királynéi részről, hanem azt akarjuk, hogy ezt a részt ők ugyanolyan jogokkal és kiváltságokkal
használhassák, mint mi a nekünk jutó részt. Ezenkívül elrendeltük és megparancsoltuk, hogy ha idő múltán olyasmi is megtörténnék, hogy a mi polgáraink, vagyis lakóink a prépostnak és káptalannak elkülönített lakóival és polgáraival viszálykodnának, akkor az egyenetlenség elsimítása érdekében olyan eljárás alkalmaztassék, mint a Fehérvár városunkban.
Egyébként mivel a mi várunk e városnak, illetve mezővárosnak területén és a budai egyházban már régen felépült s ezért várnagyunk a jelzett vár nevében minden évben egy márka aranyat tartozott fizetni a prépostnak és káptalannak, de miután ez most a mi részünkre jutott, azért a prépost és káptalan a várnagyunkat örökre mentesítették az egy márka arany fizetésének kötelezettsége alól lemondva minden olyan jogukról, melyet abban eddig bírtak. Az így nekünk jutott városrészt királynéi várossá nyilvánítottuk és elrendeltük, hogy Tamás mester és a már említett esztergomi káptalan hites embere hajtsák végre a határ elkülönítését az egyház birtokrészétől, ugyanazon prépost és káptalan kérésére, a fent jelzett főpapok beleegyezésével. A város, illetve egyház határrészének elkülönítését pedig a következő ösvényekkel, és határjelekkel kívánjuk végrehajtatni:
 |
| 1.Pest város. 2.Buda város. 3.Ó-Buda a B.V(nyulak) szigetén és a 3. Csillaghegyen! Mögötte a királynéi vár a Péter-hegyen! |
A metszetkép tökéletesen valósághű, mert nézőpontját megtaláltam!
 |
| Az előző metszetképen 3 jelölt objektum itt a kép közepén látható! Beate Marie Virginis szigete képünk bal szélén látható! |
 |
| Mogyorós-hegy és Tebesere látképe! A Duna jobb oldali főága közvetlen a hegyek aljában volt a 105 m szintig ! |
Az első határmezsgye kelet felől kezdődik a Duna-szakasz fölött a Nyulak-szigeti Szent Klára kolostor szegletének, innét továbbmegy, nyugat felé átvág a Dunán, eljut a Duna partján két kőhatárjelig, melyek egyike Óbuda részére, másik a Szent Jakab apostol faluja részére különíti el a birtokokat. Innét ugyanazon szakaszon kissé továbbmenvén egy kerek kőhöz jut, mely a jelzett Szent Jakab templom felső részén van. Ezután azon út mellett halad a határ, melyen át Újbudáról Óbudára lehet menni, mely mellett egy másik kő van leásva határjelnek, innét továbbmegy a völgy lábáig és azon kőlábazaton át e kőlábak végéig, ott van két újonnan emelt földhatárjel és ott határos lesz a budai templom Thobsa nevű földjével. Ezután északra hajlik a határ és fölmegy arra a helyre, mely Huzahazahegyének neveztetik és ott van két földből emelt mezsgye, melyek egyike a nevezett Thobsa nevű föld számára különít, másik a a király úr számára. Ezután a Mogyoróson át fölmegy egy magas hegy tetejére, melynek csúcsán egy nagy kő határkőnek jelöltetett ki, ahol az előbb említett Thobsa földjének határmezsgyéi végződnek és az óbudai templom határjeleihez kapcsolódnak. Innét kelet felé hajlik a határ és átmenvén egy völgyön, eljut egy hegyig, melynek végében van egy határkőül kijelölt kő, körülötte két földből emelet határjel, melyek egyike dél felől a király úr részére képez választóvonalat, a másik pedig észak felől a budai templom részére és innét lemegy a völgybe ugyanazon keleti földdarabig, egy ösvény mellett földből emelt két határjelig. Innét a szőlők közt megy a határ másik két határjelig, melyeket újonnan földből hánytak s bevégződvén az ösvény, innét eljutunk a Boldogságos Szűz Fejéregyháza felé vezető országútig, körülötte egy határjelet hánytak földből. Innét az országúton át megy a határ Fejéregyháza körül az esztergomi országútig. Ezen országút közelében van két földhányásos határjel, ezek egyike kelet és dél felől a király úr részére különít, a másik pedig nyugat felől a nevezett budai templom részére.
Ezután ugyanazon esztergomi országúton át a hegy alatt folyó forráshoz érünk és a kútforrástól kiindulva ugyanazon országút mellett eljutunk egy földhatárjelig, mely a szőlőcsatorna mellett van hányva. Ezután a szőlőcsatorna mellett menvén egy másik földhányásos határjel következik és innét ugyanazon út mellett menvén, egy körtefa alatt, szintén a szőlősánc mellett ugyancsak van egy földből hányt határjel. Innét ugyanazon országút mellett menvén, megint van egy földből hányt határjel és ionét kiindulva egy földből emelet határjelig menvén, melyet az országút és egy ösvény között hánytak, innét ugyanazon ösvényen át a nyugati földdarabhoz tartván, földből hányt három szeglethatárjelig jutunk, melyek közül az egyik délről a budai egyház számára szolgáltat elkülönítő határjelet, a másik kelet felől Urs földjének nyugati oldalától a király úr számára. Innét a határ átmenvén az esztergomi országúton, egy északi földdarab felé, egy Fenőmal nevű hegynek tart. E hegy oldalában egy diófa van, mellette földhatárjelet emeltek, és innét fölmenvén ugyanazon hegyen át eljutunk egy úthoz, mely ugyanazon hegyen keresztül a szőlők mellett vezet, ahol egy földhatár-hányást emeltek. És innét felmenvén ugyanazon hegyen át eljut a határ egy úthoz, melyen át a szőlők melletti hegyen át vezet, ahol egy földhatár-mezsgyét emeltek, és ezután ugyanazon szőlőbeli úton át felvezet a hegytetőre, ott is földhányást emeltek. Ezután az ösvényen a szőlők közt lemenvén, ugyanazon északi földdarabon keresztül azon helyre lehet eljutni, mely Tebeserének neveztetik és ott két régi határmezsgye van, ahol egybetalálkozik Megyer falu határaival és ott van egy földből hányt határjel.
Ezután kelet felé hajlik egy úton keresztül: átmenvén ezen úton, elérkezik egy nagy rét oldalához, ahol egy árok van, ahol régen egy határnak kijelölt kő volt látható és itt egy határhányást emeltek földből. És innét átmenvén a réten, eljutunk egy lyukas kőhöz, mely a Szentlélek-templom kereszteseinek malmánál van és itt újból összetalálkozik a templom határjeleivel úgy, hogy a nyugati földdarabot a király részére különíti el, a keleti földdarabot pedig a budai templomnak. És innét délnek haladva egy összedőlt falmaradványon át, melynek kövei a szegletkőig határjelül vannak megjelölve, innét eljut a határ a ferencrendi testvérek kúriája falánál lévő földhatárjelig. E kúria kapuja a Boldogságos Szűz Fejéregyházára néz és innét átmenvén egy királynéi jobbágy gazdasági udvarán, vagyis házán, a kerteken keresztül egy árokhoz fut, mely a vár előtt van. Ezt az árkot egy országút vágja ketté, melyen át el lehet jutni az említett Fejéregyházához. Ezen árok mindkét oldalán van két kő- határjel, ezek egyike elkülöníti észak felől a város templomának jutó részt, a másik, vagyis a déli kő-határjel pedig a királyi birtokrészt különíti el. Ezen az úton át, a vár előtt a Duna felé tart a határ egy falun keresztül, mely Tompa László házainál kezdődik, háza mellett egy nagy kő van a földbe ásva. Imre fia Péter része felől elmegy a határ egészen a Duna partjáig, Boldogasszony oltármesterének háza között, másik oldalon Rabszolga Miklós házánál. És innen átmegyen a Dunán a már említett Nyulak szigetére, a lerombolt vár felső részéig és ott bevégződik. Érvényben maradván a templom, prépost és káptalan mindazon joga, melyekkel állításuk szerint a Duna folyamnak mind a felső, mind az alsó szakaszán a már jelzett határok között rendelkeznek.
Mely dolognak örök emlékezetéül és állandó megerősítéséül kiadtuk jelen privilégiumunkat, függő hiteles kettő pecsétünkkel megerősítve. Kelt ugyanazon Krisztusban tisztelendő atyának, Miklós úrnak zágrábi püspöknek, udvari kancellárunknak, kedvelt hívünknek keze által 1355. szeptember 7-én, uralkodásunk 15-ik évében. Amikor a Krisztusban tisztelendő atyák, éspedig Miklós volt az esztergomi érsek és ugyanazon hely örökös főispánja, a kalocsai érseki szék betöltetlen, Domonkos volt a spalatoi érsek, Miklós egri, András erdélyi, Demeter váradi, Miklós pécsi, Tamás Csanádi, János veszprémi, Kálmán győri, Mihály váci, Tamás szerzetestestvér szerémi, István nyitrai, Peregrin boszniai püspök, kik Isten egyházait kormányozták. Amikor az alábbi nagyságos férfiak, úgymint Miklós volt a nádor és kunok bírája, Miklós az erdélyi vajda és szolnoki ispán, Cikó volt a tárnokmesterünk, Szécsi Miklós az udvarbíránk, Miklós a macsói bán, másik Miklós egész Szlavóni és Horvátország bánja, Leukus étekfogó, Dénes főlovász, Tamás ajtónálló mesterünk, Mór fia Simon pozsonyi gróf és sokan mások viselték az ország vármegyéinek tisztségeit.
Latin szöveg: Fejér: C.D.H. IX/2. k. 370-382. o. CLXXXIV sz. Ford.: Soós Imre
