ÓBUDA (Ősbuda) BLOG. Buda Vetus-Alt Ofen területére vonatkozó oklevelek

NEM Ősbuda, ÓBUDA!

Továbbra is Óbudáról lesz szó, és nem ős-Budáról. Ugyanis a középkori királyi Óbuda várat-várost, Óbuda prépostságát mint egyházi központot nem találták meg történészeink a ma Óbudának ismert területen. Tehát itt nem egy régebbi központról van szó, mint a ma is jól ismert Óbudai terület, hanem az csak egy része volt SICAMBRIÁNAK-Óbudának, mégpedig egy szigeten! 

Jó nyomozást kívánok kedves olvasóimnak! Egyed Zoltán Pajzsvivő

Óbuda feltárásának kezdetekor nem kutatások indultak, földrajzi-hidrológiai-geomorfológiai környezettel azonosítva az oklevelek által leírt adatokat, hanem a romokat igyekeztek megfeleltetni a teóriáiknak. Végzetes hibát vétettek...

A Középkori oklevelek amik Óbuda városáról szólnak, azt árulják el nekünk, hogy ez a város bizony nem a ma Óbudának ismert területen található! Az 1932-ben kezdődő Óbudai lakótelep program építkezéseinél előkerülő romemlékeket próbálták történészeink az okleveles emlékekkel összeegyeztetni. Csakhogy ez még a legcsekélyebb mértékben sem sikerült nekik. Sem az oklevelek, sem a metszetek-térképek egyáltalán nem igazolják azt, hogy a ma Óbudai főtér környékén lett volna az Óbudai királyi vár és egyházi központ. Sőt, képünk-metszetünk egy darab sincs róla az 1750 elötti időkből! Ez hogyan lehetséges?

1. Metszetek a mai Óbudáról nincsenek, egy darab sem! 
2. Oklevelekkel sem tudták igazolni a feltárt területet!

Csak a romok vannak az Árpád-híd környékén, képi-okleveles azonosítás nélkül!

Történészeink a 3 féle azonosításból 2 esetben csúnyán megbuktak! 

Ez azt jelenti, hogy lényegében teljesen mindegy, hogy mit találtak, mert az nem az Óbudai prépostság és nem az Óbudai királyi vár!

Amiről immár hosszú évek óta beszélek, leginkább ez a képi azonosság bizonyítja

Mint láthatjuk képünkön Alt Ofen, tehát Óbuda prépostsága és a királynéi vár, (mint PEST-új-hegyi vár) HEGYEN van! Itt van ugyanez műholdképpel!

Műholdas hidrológiai képátfedés, a régi Duna meder topográfiája beszél hozzánk. Elmondja a Földrajzi történelem igazságát

Ugyanazt látjuk! A mai fejlett műholdas technikának hála, már nem tudnak minket soha többé becsapni! Miért nem fiatal történészek jöttek rá erre? Egyszerűen azért, mert elhiszik amit tanítottak nekik, nem kutatnak okleveleket, mert azt is elhiszik tanáraiknak, hogy (amik nem egyeznek a felállított teóriákkal) azok hamisak. És ez a teória gyártás megy évtizedek óta. Mit gondolnak a kedves olvasók, miért volt oly  sok Óbuda kutató magánember idáig is, miért keresték-kutatták veszettül az eltűnt középkori fővárosunkat? Miért van az Óbudai főtér betonja alatt az "állítólagos Óbudai prépostság-egyházi központ, amit Szent István épített? Miért nem láthatjuk a "királynéi várat" ? Elárulom, azért mert a mai Óbudán semmi sem az amit állítanak róla, az ott csak a sziget volt. Óbuda városra meg már luxus lakóparkot építettek! Ezek a képek Óbuda pár száz évvel ezelőtti vízrajzi helyzetét mutatják!

Nem történelmi-földrajz, hanem földrajzi-történelem... sokkal hatásosabb, a látott terület beszél hozzánk...

Sashegyi Sándor egy földrajztudóssal dolgozott együtt kutatása során. Ő volt az összekötő kapocs Sashegyi és én köztem, ugyanis én Megyeren születtem, csak a másik oldalon. Belitzky János feleségének ott volt könyvesboltja a Kaplony utcában. Így kerültek a sokszorosított Sashegyi tanulmányok az én tanárom kezébe, és általa énhozzám. Aztán a kirándulásokon látott egykori épületek romjai kitörölhetetlen emléket képeztek a Sashegyi leírásokkal közösen elmémben, előre meghatározva a feladatom. Véletlenek nincsenek, már gyerekként az Anonymus kőmederben ugráltam...

A földrajztudós tisztában van a vizsgált terület egykori képével. Ha tudása ötvöződik egy okleveles  terepkutatóéval akkor, de csak akkor születnek eredmények. Nézzük mit mond erről Belizty János Óbuda kutató 

Adatok Budapest kora-középkori földrajzához

Belitzkynek igaza volt, csak a történelmi földrajz kutatások után tudtam az Óbudai prépostság egykori területét meghatározni. Az Óbudai Fehéregyházát csak így tudtam megtalálni.

Belitzky János az Óbudai határjárások befejező métáinak helyével tisztában volt. A hibát még ő is ott követte el, hogy a határjáró kiindulópontnál nem vette figyelembe a felvétel idejének vízrajzi helyzetét és a sziget-oklevél-város ellentmondásait. Ezért rossz helyről, a mai Margitszigetről indult el a határjárópontokat keresni. Ugyanúgy-ugyanott hibázott mint mindenki más is. Egyszerűen még a hatalmas ellentmondások tényével sem tudtak elvonatkoztatni, a vízrajzi helyzet változása miatt.

Pedig ha csak pár évtizedet nézünk vissza az időben, rögtön szembetűnő a rengeteg víz a mai Óbuda környékén.

Az Óbudát körülvevő mocsaras terület 1934-ben!

Megtaláltuk Fehéregyházát!!!

Mégpedig az Óbudai prépostság földjén. Az 1355-ben elvégzett határjárás pontosan ezért volt szükséges, hogy a két vár közelsége miatt a királyi-préposti emberek között ne legyen civakodás.

   

Gárdonyi                                                    Budapest történetének okleveles emlékei

320 oklevél teljes szövegét adja ez a kötet az olvasó kezébe, oklevelekét, amelyek három kicsi, jelentéktelen városka kezdetéről beszélnek, adnak aprólékos mozaikképet az első, osi, szent, királyi család idejéből. Fájó vallomásként kell előre-bocsátanunk, hogy a 320 oklevélből egyetlen egy sincs a székes-főváros birtokában, hanem ez az anyag összegyűjtése mind-annak az írásos feljegyzésnek, okmányszerű adatnak a közép-korból, melyek idegen levéltárakban húzódnak meg. Mégis ezt a hiányosságot nem kell eltagadnunk vagy elrejtenünk, mert ez a hiányosság maga a történelem. Nincsenek okmányok Budapest székesfőváros levél-tárában ebből az időszakból, nincsenek a későbbiekből sem, egészen egy óriási cezúráig, mely kettévágja a városmúlt folyamatosságát. Minden, ami ez elé esik, csak volt és elpusztult, meri elpusztult a város és semmivé lett. Feldúlták hadak, felégette tűzvész, lakói elűzettek öt emberöltőnyi időre a messzeségbe. S amiképen szétszóródott a népesség, szétomlottak a kőfalak, úgy veszett el minden, ami a múltra emlékeztetett. S ha a márványban pompázó királyi palota összeomlott, hogyne pusz-tult volna el az egyszerű okmány, amelyre úgy sem volt szük-ség, /lisz nem volt hol, raem volt miért érvényesíteni

1227. IV. Béla ifj. király a Buda melletti szigeten lévő elhagyott Szt, Mihály egyháznak adja a Puzadnuk falu melletti malmot. Eredetije DL 131. Átirta Mátyás király 1483. máj. 23. DL 3626. Fejér III. 2. 177. , VII. 5. 231., Krit. jegyzék 580., Budapest 19., Bártfai Szabó 19.


1236. aug. 29. Esztergom. Róbert esztergomi érsek IV. Béla király kérésére a bélakuti egyháznak adja a Sasad-i Szt. András és az Ewrs-i Szt. Márton kápolnát Kelenföld dézsmájával együtt. Átirta Lodomér érsek 1286. jun. 22-én Esztergomi kápt.m.lt. 66-2-10, DF 238252
Fejér IV. 1. 60., Knauz I. 316., Bártfai Szabó 22.                                                                                     Az Óbudát körülvevő mocsaras terület 1934-ben!

Óbuda prépostságának malmában tengelytartókő

PAZANDOK

Az óbudai határjárások főszereplője, ezért nagyon fontos tisztában lennünk a pontos földrajzi helyében. Összegyűjtöttem a helymeghatározó okleveleket, terepkutatásunk folytán mindezekre nagy szükségünk van.

1245. nov. 24. IV. Béla király a nyulakszigeti premontreieknek adományozza többek között a Pazanduk faluban levő malmot, a pilisi egyház malma mellett, azután a Pardeu faluban kelet felöl a felhévizi keresztesek, dél felől szt. Péter egyház kanonokjainak földje között, nyugatról pedig Beseneu falu lakosainak szomszédságában levő két ekényi földet és rétet, ezenfelül a Bakus folyó mellett két malmot s ugyanitt hárorn szolgát: Simeont és testvérét s Márton nevű fiát.
Átirta felhévizi konvent 12 78. DL 291.
Fejér IV. 2. 43., Wenzel VII. 196. ,Krit. jegyzék 822., Budapest 44.,
Bártfai Szabó 27.

-A Pilisi főegyház malma szomszédos Pazanduk malmával, így tehát joggal tételezhetjük fel, hogy ugyanazon vízfolyáson működnek. Keletre Pardeu, nyugatra Beseneu


1259. IV. Béla király megengedi, hogy a királyné az általa
a tatárjárás után a Pelys-i erdőben a dunaszigeti apácák részére veszedelem idejére menedékül épitett várat életében vagy végrende-letileg egyik gyermekének adhassa.
Átirta IV. Orbán pápa 1263. dec. 21. Mon. Vaszprém I. 143. (Vatikáni lt. ) Wenzel VII. 501., Krit. jegyzék 1223., Budapest 68., Bártfai Szabó 42.


1264. máj, 12. Szűz Mária szigete. Fülöp esztergomi, Smaragd kalocsai érsek és társaik István ifj. király privilégiumára hivatkozva ugy döntenek, hogy Jeneu és Zecheu faluk területén Wza fiainak birtokrészei Cabas Tamást illetik, de ő azokat csak akkor foglalhatja el, ha a nyulakszigeti apácákkal szemben reá rótt birságot megfizeti. Eredetije DL 580.
Hokit. 41., Budapest 76., Bártfai Szabó 48.
89. 1264. jul. 15. Orvieto. IV. Orbán pápa meghagyja az esztergomi érseknek, hogy mivel Wysgrad vára a Pelys-i erdőben az özvegyek és árvák védelmét szolgálja, azt ne háborgassa.
Knauz I. 505. (Vatikáni Levéltár)
Wenzel III.94. ,- Budapest 78. , Bártfai Szabó 49.


1265, István ifj. király a nővére Margit serviensének, Miklósnak adja az utód nélkül elhalt Buken két ekényi földjét, amely keletről a budai fzt. Péter egyház földjével határos, azután a budafel-hévizi keresztes konvent Pousa Racusa nevű földjével szomszédos, majd a határ dél felé fordul a Keer nevű földhöz, majd nyugat felé Siket (surdus) István, végül északról Margit királykisasszony földjével határos, s azután kelet felé az első határig tér vissza. Eredetije DL 588.
Hokit. 47., Budapest 85., Krit. jegyzék 1841., Bártfai Szabó 52.


1268. (? ) jan. 6. Aranyos. IV. Béla király, minthogy előtte Neueg-i Benedek Fejérvár várjobbágya vállalta a nyulakszigeti apácák jobbágyságát, meghagyja a budai káptalannak, hogy Benedek birtokába a nyulakszigeti apácákat iktassa be.
Átirta Ákos budai prépost (1268.) DL 426.
Wenzel VIII.193, Budapest 97., Krit. jegyzék 1567., Bártfai Szabó


(1269) szept. 22. Csut. IV. Béla király bizonyítja, hogy Macha, a fejérvári vár Wosyan faluban lakó jobbágya a szigeti apácák jobbágyságára adta magát.
Átírta V. István király 1270. szept. 18. DL 699. Hokit 57., Krit. jegyzék 1618., Budapest 108

1320-tól megkezdődött a királynéi vár földvásárlása, annak közvetlen környezetében. Leginkább a Szent Jakab-Üröm-Kandey-Őrs-Borosjenő-Megyer  területén. Az adás-vételek önmagukban is meghatározzák a királynéi város területét, s annak határait.

A műholdas képátfedés egyértelmű sikere után még hátravolt az okleveles azonosítás-bizonyítás

Sokat töprengtem, hogy miként tudnám Óbuda város helyét meghatározni az oklevelek segítségével. Aztán az Óbudára vezető út, és határjárások vezettek el a megoldáshoz. A környező települések határjárásai ugyanis pontosan érintik-jelzik Óbuda város határait! Tehát elérkeztünk az okleveles határjárások igazságához...

Ewrym-Üröm:

1355. márc. 29. Az esztergomi káptalan I. Lajos király márc. 20-án kelt parancsára (ld. 700. sz. ) jelenti, hogy az óbudai klarisz-szák részére megtörtént Ewrym határjárása. A határ Megérnél kezdődik a völgy feletti hegynél egy nagy régi földhatárjelnél, s egy ut mellett van két másik földhatárjel, amely Óbuda, Megér és Ewrym határa, majd észak felé szőlőkön át egy köves hegyhez ér, s annak csúcsán van régi és uj határjel, azután ugyanabban az irányban illő távolságban van két földhatárjel, Megér és Ewrym határa, majd ugyanarra egy ösvényen és két határjelen át eljut a Haromkuth-nak neve-zett három kúthoz, amely határjellel megjelölt és Megér, Ewrym és Kandey határa, s amely körül három földhatárjelet emeltek. Azután ugyanarra fordulva egy nagy utón halad tovább, majd nyugat felé egy kis útra fordulva két földhatárjelhez, Ewrym és Kaluz határához ér, majd ugyanarra két földhatárjelen át a hegy csúcsán levő három régi földhatárjelhez jut, amely Kaluz, Burusienew és Ewrym határa, azután nyugat felé egy, két szőlő alsó rész én levő körtefa alatt két földhatárjelet emeltek, s itt van Burusieneu és Ewrym határa, majd nyugat felé a Burusienew-ről Budára vezető úthoz ér, ahol az apácák, a Theleky-i és a Pilisi apát, s a budai káptalan tiltakozott, akiket György octavájára (máj. 1. ) megidéztek. Innen egy régi földhatárjeltől a budai ut mellett dél felé földhatárjeleken át egy helyhez ér, ahol a budai ut Vrs községbe vezet, ahol az út mindkét oldalán uj földhatárjelet emeltek Vrs és Ewrym elválasztására, majd kelet felé bizonyos köves hegy oldalában lévő völgybe jut, ahol földhatárjelet emeltek, majd kissé felfelé fordulva egy földhatárjelet, majd ugyancsak kelet felé egy berchen át jó távolságban fordulva a hegy csúcsán, ahol két uj földhatárjelet emeltek, Óbuda és Ewrym határa, ! majd kelet felé visszajut az első határponthoz.

Eredetije DL 4503, 18. sz.-i egyszerű másolata Pest megye 96. Anjoukori VI. 281., 
Bártfai Szabó 336

Mit sikerült megtudnunk? Pilisborosjenőn és Ürömön vezet keresztül az út Óbudára. Óbudaörs és Üröm határosak egymással! De Üröm határos Óbudával és ugyanakkor Megyerrel is!

Nézzük a további helyrajzi adatokat Óbuda prépostság és királynéi város valós földrajzi területéről: 

Budapest Régiségei XIV.

• (1945) • ÉRTESÍTŐ • Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 

Pazanduk már II. Endre király 1212. évi oklevelében a káptalani terület északi határaként van megjelölve (inde cum tribus villis, videlicet Megér et duabus villis Pazanduc participando vádit usque Danubium), I. Lajos király 1355. augusztus 26-i oklevelében azonban csupán Tebesere van északi határként feltüntetve, ahol a város területe Megy er határával érintkezik. Ez a Tebesere a budai káptalan 1283. évi oklevelének tanúsága szerint Pazanduk területén belül állott (in territorio ville Pazanduk Tebesere vocato) s szőlőkkel volt beültetve, mert a nevezett oklevélben több szőlőről történik megemlékezés. 1283. és 1355. között tehát Pazanduk sorsában lényeges változásnak kellett bekövetkeznie, amit teljesen megmagyaráz a felhévizi keresztesek 1347. április 5-i oklevele (Zichy oktár XII. k. 24—25. 11.), amely szerint Pazanduk eredetileg a felhévizi Szentlélekről elnevezett kórház tulajdona volt, de az idők folyamán az ottani szántóföldeket, szőlőket és réteket idegenek foglalták el. Az elfoglalt birtokok visszaszerzése reményében a keresztesek Pazandukot tíz évi használatra átengedték Becsei Tötös mesternek s csupán az ottani malmot, malomárkot és a mellette elterülő rétet tartották fenn a saját számukra. Úgy látszik, hogy elgondolásuk nem vált valóra, mert a továbbiakban csupán az ottani malommal és réttel kapcsolatosan szerepelt a kórház. A pazanduki malomra ugyanis IV. Béla király 1245. november 24-i oklevele alapján a margitszigeti premontreiek is jogot tartottak s mikor ebbe a pilisi cisztercita apátság malma mellett álló malomba (in villa Pazanduc vocata penes molendinum ecclesie de Plis) Hunyadi János 1452. szeptember 16-i oklevele szerint a premontreieket be akarták iktatni, a Szentlélekről elnevezett kórház rektora az ott ápolt szegények nevében (rector hospitalis SSpiritus de Calidis Aquis superioribus in persona pauperum in eodem existentium) ellenmondott. Említésreméltó még, hogy a pilisi cisztercita apátság IV. Béla király 1254. június 28-i oklevele alapján három malmot is bírt, de ezek nem Pazan-dukon, hanem a szomszédos Megyeren állottak (tria ttiolendina ad Aquas calidas sita in Megér juxta Budám). Ezzel szemben Megyeren soha nem volt malmuk a cisztercieknek s Pazandukon is csupán egyetlen malmukról történik említés. A premontreiek és a Szentlélek kórház közötti jogvita a premontreiek javára dőlt el, mert a budai káptalan 1458. július 15-i oklevele szerint ekkor már a premontreiek emeltek óvást pazanduki malmuk elfoglalása ellen, aminek azonban nem volt gyakorlati eredménye, mert a malom végül mégis csak a kórház tulajdonában maradt. Lassanként azután Pazanduk emlékezete is feledésbe ment s a budai tanács 1515. szeptember 24-i oklevele már Sicambriába helyezte a malmot (in campo Sicambrie) s Pilis vármegye 1516. február 11 -i oklevele szerint ez a malom a Sicambria vize felett állott. Ily módon lett Pazandukból Sicambria, melynek területére utóbb a budai káptalan tartott igényt, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a XVI. század elejére Pazandtik területe már Óbudához tartozott. Bonfini, Ranzanus és Oláh Miklós is azt a területet értették Sicambria elnevezés alatt, ahol hajdan Pazanduk állott. Bonfini szerint ugyanis (Decad I. libr. 1. pag. 17.) Óbuda felett (supra Veterem Budám) római város maradványai voltak láthatók, amely város az ifjabb nemzedék véleménye szerint Sicambria volt (Sicambriam juniores vocant). Azt írja tovább Bonfini, hogy mikor Óbudán (in hac Veteri Buda) Beatrix királyné palotájának az alapjait ásták, egy feliratos követ találtak, amelyen a »Legio Sicambrorum« felírás volt olvasható. Ez a palota a legújabban feltárt maradványok bizonysága szerint Pomáz mellett állott s Bonfini tévedésből helyezte Óbudára. A romváros leírásában Ramzanus csaknem szószerint átvette a Bonfini szövegét s a romvárost ő is Sicambriának nevezte (Sicambria is locus vocitatur). Oláh Miklós 1533. január 14-Í levelében pedig annyira ment, hogy egyenesen Sicambriát használta fel Óbuda helyének a meghatározására (opidum Vetus Buda prope Sicambriam situm), mintha Sicambria ismertebb lett volna. Pazanduk északi szomszédja Kissing volt,

Kissing az előadottak szerint földesúri fennhatóság alatt álló község volt, ma pedig Békásmegyerhez tartozó terület. A község fekvésének igazolására szolgál a hivatkozott jelentés azon része, mely tanukul óbudai és békásmegyeri birtokosokat nevezett meg, nevezetesen Békásmegyerről a pilisi cisztercita apátot és az óbudai kla-risszákat, valamint a budavári beginákat. Békásmegyerről nem maradt fenn középkori határjárás, de Üröm község fennmaradt határjárása alapján pontosan megállapítható a helye. A budai káptalan 1324. március 29-i oklevele szerint (Anjoukori oktár II. k. 120—21. 11.) ugyanis Üröm határa Békásmegyernél kezdődött s maga a község innen északra terült el, tovább északra Kalász határát érintette, ahol Borosjenővel közös határa volt. Ebből az következik, hogy Békásmegyer északon Kalásszal volt határos, nyugaton pedig Ürömmel érintkezett. Még szabatosabban meghatározza Békásmegyer helyét az esztergomi káptalan 1355. március 29-i oklevele (Anjoukori oktár VI. k. 281.1.), amely szerint a Békásmegyer feletti hegyen Óbuda, Békásmegyer és Üröm közös határa állott, innen északra jó távolságra (per bonum spatium) Megver és Üröm közös határa következett. Innen tovább északra közös határa volt Békásmegyernek, Ürömnek és Kirvának, tovább északra ismét Kalász, Borosjenő és Üröm közös határa állott. Ebből az következik, hogy Békásmegyer Üröm és Kalász között terült el. Magának Ürömnek a helyét illetően figyelemreméltó Tamás országbíró 1354. március 29-i oklevele (Anjoukori oktár VI. k. 179—87.11.), amely szerint az ürömiek eredetileg a budai káptalan borszolgáltató jobbágyai voltak (recognoscendo se ad servicia vinidatoria huius ecclesie Budensis facienda annexos fuisse) ; ez az Üröm község azonban, mely a nevezett szolgáltatásra volt kötelezve, egészen más helyen állott, nevezetesen egy diófaliget közelében (olim dicta villa Euren circa easdem arbores nucum resedisset), ahol a budai káptalan volt a földesúr. Ez a diófaliget I. Lajos király 1355. augusztus 26-i oklevelében is előfordul, ahol a királynői város határát képező Fenyőmái nevezetű hegy oldalán terült el (in latere ipsius montis est dumus nucis), amiből az következik, hogy Üröm határos volt Óbudával. Ez a határ elég számottevő lehetett, mert a budai káptalan 1324. március 29-i oklevele szerint Üröm Örssel is határos volt, amely Örs utóbb a királynői város területébe olvadt bele. Kalásznak szintén nem maradt fenn határleírása, a már idézett ürömi határ leírásból azonban megállapítható, hogy dél félő] Békásmegyerrel volt határos, észak felől pedig Szentséig terjedt. Mátyás király 1479. február 21-i oklevelében ugyanis (Knauz : Budai káptalan regestái 124—30.11.) az óbudai káptalan szentsei birtokának határai részletesen fel vannak sorolva s ebből a felsorolásából megállapítható, hogy Szentse délen Kalásszal, északon pedig Szentendrével volt határos. Pomázról azért nem esik szó a nevezett oklevélben, mert a határleírás a budai káptalan ottani birtokának (Mátyás király 1467. április 13-i oklevele szerint egy nemesi udvarházból 6 jobbágy telekből, szántóföldekből, rétekből, szőlőkből, erdőkből és cserjésekből állott, 1. Hunyadiak kora XI. k. 158—59.11.) a pomázi nemesek ottani birtokaitól való elkülönítését célozta, amely utóbbiak természetszerűen a pomázi határ mentén terültek el. 

FORRÁS: Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták, 1002–1437. (Budapest, 1982. Pest Megye Múltjából sorozat 5.)

ÓBUDA BLOG TÉVES HATÁRJÁRÁSOK CÁFOLATA

Köszöntöm a kedves olvasót! Az ŐSBUDA BLOG ebben a részében a különböző tudományágak segítségével alapjaiban cáfolom az Óbudai határjárások eddigi téves azonosításait. Segítségül hívom a hidrológia, térképészet és geomorfológia legújabb eredményeit. Tartalmas időtöltést kívánok!

Óbuda várai a középkorban

Az 1355. határjárás azonosítások kiindulópontja már eleve hibás, ugyanis a Duna fő medre akkoriban a nyugati hegyek aljában volt, a másik ága pedig Dunakeszinél az óceánárokban.

Forrás: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet.

Ezért keltek át a Pannónia,  mármint a Duna jobb oldalán található főváros elfoglalását tervező csapatok a Mogeri réveken. Hogy is hívták Árpádék a szigetet ahová bevonultak? Nagy sziget! A képen pontosan ezt láthatjuk.

ANONYMUS Gesta Hungarorum:

"Árpád vezér...azon tájról, hogy most Budrug vára vagyon, a Duna mellett vonult a nagy szigetig és

táborba szálla a sziget mellett. És Árpád vezér és nemesei bémenvén a szigetbe s azon hely termékenységét s bújaságát s a Duna vizeinek erősségét látván, a helyet kimondhatatlanul megszerették és elhatározták, hogy az fejedelmi sziget legyen, s hogy ott minden nemes személynek tulajdon udvara és tanyája legyen. S Árpád vezér mindjárt mestereket hozatván, derék fejedelmi lakokat csináltata és a hosszú útban megfáradt valamennyi lovát ide bevitetvén, itt parancsolá legeltetni s lovászainak mesterül rendele egy Sepel (Csepel) nevezetű igen értelmes kun embert, azért is Sepel lovászmesternek ott tartózkodása miatt nevezték azon szigetet Sepel nevéről mind mai napig. Árpád vezér és nemesei pedig ott maradának férfi és nő cselédeikkel együtt békében és hatalmasan április havától november haváig. S ott hagyván nejeiket és a szigetből közakarattal kiindulván, elhatározták, hogy túl a Dunára menjenek és Pannonia földjét hódítsák meg és a karauthánok ellen hadat indítsanak (Cap. XLIV.)...

Az 1355. határjárás azonosítások kiindulópontja már eleve hibás, ugyanis a Duna fő medre akkoriban a nyugati hegyek aljában volt, a másik ága pedig Dunakeszinél az óceánárokban.

Forrás: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet.

ÓBUDA BLOG AZ 1212 HATÁRJÁRÁS

AZ 1212. HATÁRJÁRÁS

1212. II. András király megállapítva a budai káptalan1 birtokterületét, annak határát a következőképpen irja le: a határ Buda és Felhéviz között egy kerek kőnél kezdődik, onnan egy völgy elejére megy és az Vzashege (Wzahaz Hege) nevű helyre, majd a Mone-roshig (Morolhel) nevű hegyre. Innen a Cemarkeu (Chemarkw) nevű kőhöz ér, s innen két ut között halad, Werhard szögletéhez jut s innen Guerche (Guerchey) szőleibe s itt földhatárjel van, majd a Guerche (Guerchey) falu végéhez, azután egy átfúrt kőhöz. Onnan a Hozest (Hyges) hegyre megy föl s itt van földhatárjel, majd egy úthoz és dombon át a Pelishig (Pilishegy)-re ér és onnan le az esztergomi nagy úthoz, majd a Tebevra (Tebewra) hegy közepére s innen három falu: Megér és a két Pucernic (Pazanduk) falukkal határosán a Dunához jut.
Eredetije DL 105991.
Átírta IV. László király 1273. aug. 24. VemL 262. (Veszprémi
kápt.orsz.lt. Armales 22.) DF 230035. - János kalocsai érsek
1295. jan. 12. DL 106086.
Fejér III. 1. 121., Krit.jegyzék 272., Budapest 6., Bártfai Szabó
12., Tanulmányok Budapest múltjából XDC. 30.1.




1212. II. Endre k. a főurak közbenjárására visszaadja és megjáratja a budai káptalannak Óbudán és közelében levő birtokának határait, átengedi neki a falu feletti bíráskodás, a vásárvám és szőlődézsma jogát. Az oklevél igen röviden és hiányosan jelöli meg a királyi birtok és az egyházi bir-tok elválasztó határait s e miatt évszázadokon át bizonyta-lan volt mindkét rész jogi helyzete. Megnehezítette az ügy végleges tisztázását az is, hogy az oklevél szövegébe 1244 előtt, amidőn IV. Béla Pest város kiváltságlevelét kiadta, négy tonna vám-só adományozását is betoldották, úgyhogy két oklevélcsoporttal van dolgunk, az egyik (Szentpétery 272. sz.) a hitelesnek tekintett, a másik (280. sz.) a hamisított. Mind-kettőből van példány a budai kpt. pozsonyi és veszprémi oklevelei között. Budapest okit. a két oklevél szövegét pár-huzamosan közli, de kimaradt belőle a veszprémi kpt., hiteleshelyi levélt. B. 30. jelzetű, Theophil esztergomi érsek által 1332 március 31-én kiadott szöveggel való összehasonlítás, amely a helyneveknek fontos változatát adja. Az Országos levéltárban lévő Dl. 17, 18, 67. sz. bár újkori másolatok is figyelmet érdemelnek.
Óbuda körül ekkor Guerche = Gurche = Guerse, Meger kétségtelenül a mai Békásmegyer, Passanduk = Pa-zanduk, Poucernic (helytelenül olvasva Poucerme-nek) falvak terülnek el az oklevél szerint.

1227. IV. Béla k. a budamelletti szigeti Szent Mihály-egyház felsegítésére neki adja a Pazanduk falu {villa Puzadnuk) mellett levő malmot. (Eredetije Dl. 131, 1483-ik évi átirata Dl. 3626; Szentpétery i. m. 584. sz. Budapest oki. I. 19.)

ŐSBUDA BLOG. 1356. október 17.

1356. október. 17

Ez a dokumentum nagyon fontos részünkre és egyben perdöntő bizonyíték a hazugságok ellen.

Leírom, hogy mi történt, mert a történtek elég nagy hatással voltak rám. A készülő könyvemben ezt is megírom majd.

 A Kerecsenfészekben Harmath Albert ígért segítséget a dokumentum magyarra fordításában, mivel édesapja tud tanári szinten latinul. Pár nappal későbbi telefonhívásomkor közölte, hogy kész a fordítás és 95.000 Ft-ért megkaphatom a három és féloldalnyi anyagot és örüljek, mert kaptam 30 ezer forint kedvezményt.

Hirtelen úgy éreztem magam, mintha meggyulladt és lángolt volna mindenem, mintha süllyedni kezdtem volna a földben őseink közé, hiszen pont ott álltam a préposti váron belül az Ó-Budai Fehéregyházán. Miután közöltem az „úriemberrel” hogy engem senki sem szponzorál a kutatásaimban még ő lepődött meg, hogy én ezt „szerelemből” csinálom. Napokig úgy éreztem magam, mint akinek eltávolították valami nagyon fontos szervét.

Ha valaki segíteni tudna nekünk az okleveles Latin szövegek magyarra fordításában, az nagyban megkönnyítené további munkánkat.

1356 október 17.1. Lajos k. a királynéval egyetértésben, hogy az óbudai királyi várnép és a prépostság jobbágyai közt állandó viszálynak elejét vegye, országos bizottsággal vizsgáltatja felül a prépost jogát a terület felett, azt írásba foglaltatja, a várost királyi és prépostsági részre felosztván a két rész elválasztó határait megjáratja.

Ludovicus Dei gracia Hungarie Dalmacie Croacie Rame Servie Gallicie Lodomerie Bulgarie Comanieque rex princeps Sallernitanus et honoris montis Sancti Angeli dominus ac Elizabet eadem gracia regina ipsius genitrix omnibus christifidelibus presentibus et futuris pi esencium noticiam habituris salutem in salutis largitore. Quia conditoris omnium sumpma providencia orbem terrarum sub regnorum distinccione disposuit et sic regum ac principum régimén dirigi voluit, et salubriter gubernari suum gregem regalibus procul dubio incumbere dinoscitur officiis, ad ea con-tinua solicitudine intendere, que gregi sibi credito expedire viderint ac noverint opportuna, et presertim circa ecclesiarum negocia atque iura eo specialius et devocius eos convenit exeitari, quo conditor antedictus eam sumptam in genere matrem cunctorum fidelium esse censuit et magistram, ut Deo propicio sibi illic famulantes protegantur a noxiis, salutaria semper incrementa recipiant et pacis aífluant [ubertate, nincs a szövegben] nunc eisdem donaciones novas faciendo, nunc donata ampliando, nunc pro his, que successive inutilia essent reddita, de uti-lioribus permutacionis titulo seu alias providendo. Proinde ad universo-rum noticiam harum serie volumus pervenire, quod cum inter prepositum et capitulum Bude" veteris ex una parte, et castellanum nostrum ac cives de eadem ex altéra, multipharie discordie, discensiones, scandala, rixe et con-tenciones ab olim exorte fuissent, successive et super hy s utrimque tam ab antiquo ex eo, quia idem prepositus cum capitulo iura, iurisdicciones et dominium proprietarium vendicabat in oppidum et cives antedictos vigore

donacionum regalium ipsorum ecclesie íacte, et collate ipsis recusanti-bus eisdem obedire in hac parte. Nosque ad oppidum seu civitatem ipsam speciali ducimur aífeccione, quod cuilibet exinde pátere potest intuenti, quia duas solempnes ecclesias, unam videlicet pro collegio pre-positi et capituli predictorum nos regina nostris sumptibus reginalibus, aliam in honorem Beate Virginis pro usu sororum Sancte Clare ordinis Sancti Francisci ex nostris sumptibus communibus regalibus et regina-libus de novo edificari et construi fecimus in eodem, volentes de iuribus prepositi et capituli iam dictorum clarius iníormari, ea nobis in presencia prelatorum et baronum regni nostri exhibéri íecimus per eosdem et privilegiorum ac aliorum instrumentorum tenores diebus quamplurimis examinari diligenter, super eorundem firmitate et vigore consciencias certorum prelatorum et baronum, et specialiter Demetrii Varadiensis, Nicolai Zagrabiensis aule nostre vicecancellarii, Joannis Wesprimiensis ac Stephani Nitriensis, necnon Ladislai prepositi Csasmensis comitis capelle nostre, et Gregorii custodis Varadiensis decretorum doctoris, capellano-rum nostrorum, item Nicolai waivode Transilvani et comitis Zonuk, Chy ko magistri thavarnicorum nostrorum, Thome filii Petri ianitorum nostrorum magistri, ac Nicolai filii Petenci(?) condam waivode Transilvani, quos ad hoc duxeramus eligendo ordinandos. Et quia prout iidem demum nobis eorum fide et íidelitate sancte corone debita post eorum maturam deli-beracionem habitam super ipsis retuleri pretactum comperimus prepositum et capitulum antedictos quoad iurisdiccionem et ipsius exercicium ac tributum fori, chibriones, que a vineis sub ipsius civitatis seu oppidi territorio constitutis exigi consueverant, clarum ius habere, et in ipsorum consisterepossessionepacificaet quieta; sed quo ad domínium proprietarium et tributum navium, quod ad presens pro castro nostro exigitur, licet iura eorum exhiberent, non tamen in ipsorum possessione a tempore, cuius exta-ret memória, eos nunquam constabat extitisse vei fuisse, super salubri im-primis ecclesie statu atque iuribus reperimus meditacione sollicita cogitare. Et ut inter illic domino íamulantes vigere possint tranquille beatitudinis, quietis et solide pacis gracia conservari, et ne illis discensionum seu discordia-rum turbine agitacionis ac licium, que exinde sequi possent excursio(?) in-tentis et fidelium tepescere posset devocio ac cultus et officium lancescere fidei christianorum, cum nonnisi pacis in tempore benin ... posse asseratur pacis actor secundum canonicas sancciones, ut horum materias in quan-tum esse possibile amputare valeamus, toto conamine providere, consi-derantes igitur, quod propter vicinitatem castri nostri predicti eciam iura» in quorum possessione prepositus et capitulum prelibati existebant, poterant deperire vei saltem inutiliori ipsis reddi in futurum pro se dandis discordiis dissensionibus rixis, contencionibus et scandalis supradictis, deliberavimus et firmamus iura omnia temporalia supradicta preter chybriones, que prepositus et capitulum in parte pociori infraspeciíicanda oppidi seu civitatis ipsius, et in illius civibus, nec non tributis tam fori quam navium, seu iurisdiccionem se habere pretendebat, ad manus no-stras regias et reginales revocare ac eisdem preposito, capitulo et ecclesie

de utilioribus et amplioribus necnon ipsis magis expedientibus redditi-bus et proventibus permutacionis titulo requisita primitus super huius-modi permutacione sedis apostolice licencia et obtenta, prout patet ex forma bulle, per quam certis regni nostri episcopis, videlicet Demetrio Waciensi, Nicolao Zagrabiensi aule nostre vicecancellario, Johanne Wesprimiensi huiusmodi permutacionis inquisito et perfecto a sede apostolica est commissa. Super cuius quidem contractus perfeccione et premissa nostra provisione íacienda et complenda iidem prepositus et capitulum maiestati nostre instancia humili et devota supplicabant. Communicato igitur consilio nostrorum omnium prelatorum baronum premissa super prelibatis deliberacione diligenti compensatis omnibus utilitatibus proventibus et reditibus, quod iamdicti prepositus et capitu-lum habebat vei habere poterant, in civitate seu opido ac aliis iuribus supradictis, quod ius ea omnia eciam nec ad dimidietatem quantitatis sive sumpme infrascripte extendi valerent modo aliquali, nichilominus tamen ut illa omne super excendiverint, pro nostra nostrorumque progenitorum salute in donacionem ipsi ecclesie nove per nos reginam edificate cadere dinoscuntur, reditus et proventus ducentarum marcarum bone cusionis Budensis eisdem annis singulis constituimus et assigna-mus perpetuo possidendas; pro quibus possessiones Komar, Galambok, Zempetur et Kórus in comitatibus Symigiensi et Zaladiensi constitutas demptis tamen et exceptis terragiis, censibus et aliis quibuslibet iuribus virorum religiosorum fratrum ordinis Sancti Augustini claustri Beate Elisabet de dicta Komar in literis privilegialibus domini Bele regis ipsius claustri primi íundatoris et aliorum regum pyorum nostrorum progenitorum contentis et expressis, que ipsi íratres a tempore funda-cionis ipsius claustri iam dictarum literarum privilegialium regalium et aliorum efficacissimorum instrumentorum vigoribus et iustis titulis usque ad hec tempóra pacifice tenerunt, perceperunt et possiderunt, que omnia ita salva esse volumus, ut per presentem concambialem contra-ctum dictis íratribus et eorum claustro nullum possit in posterum preiu-dicium generari, cum omnibus earundem possessionum utilitatibus et pertinenciis ac dominio proprietario necnon tributo cybrionibus collectis, exaccionibus et iurcisdiccione plenaria ac generaliter iuribus et erao-limentis quibuscunque, quibus per nostram maiestatem habite existunt et possesse, quorum reditus et proventus sumpmam prelibatarum du-centarum marcarum extendunt et transcendunt, sicut per homines nostros et eorundem prepositi et capituli necnon prelatorum predictorum, quibus inquisicio est commissa, quatenus ad investigandam qualitatem et quan-titatem iamdictorum redituum et proventuum duxeramus destinandos, íuimus informati, duximus iure perpetuo coníerendas. Volentes et decla-rantes, quod iidem prepositus et capitulum possessiones ipsas cum eisdem iuribus et immunitatibus possidere valeant, quibus antea opidum sive civitatem ipsam possidebant et specialiter quod homines cuiuscunque condicionis intra ipsarum villarum territórium liabitantes non ulterius alicui nisi prepositi Budensis et capituli iudicio astare teneatur, et

quod nullus iudicum seu baronum regni nostri cuiuscunque baronatus prefulgeret dignitate, in ipsis villis vei ipsarum territoriis sub metis et limitacionibus earuin incluso sibi possint vei debeant aliqualiter vendi-care, prout eciam hanc clausulam in antiquis eorum privilegiis vidimus contineri, totum ipsorum ius et dominium in iam dictam ecclesiam et prepositum ac capitulum transferendo, ipsosque per strenuum aule nostre militem magistrum Ladislaum fillum Philippi de Zentgeroth comitem de Segusdino sub testimonio Strigoniensis capituli in earum possessionem et dominium proprietarium introduci íaciendo nemine contradictore ap-parente, ac promittentes eosdem in ipsarum villarum et pertinenciarum earundem possessione conservare et ad id eciam nostros successores et heredes obligantes. E converso autem iam dicti prepositus et capitulum renunciantes omnibus iuribus et dominio, quod se in ea parte civitatis seu oppidi, quam nobis metaliter assignarunt, ac iurisdiccioni, nec non tributis tam íori quam navium habere pretendebant, eorundem ius et dominii proprietarium exceptis cybrionibus, quos eisdem duximus reliquendos, in quos tamen cum tyna seu mensura Posoniensi exigi vo-lumus per eosdem, prout in eorum privilegio continetur, ius nostrum re-gale ac reginale et dominium proprietarium transtulerunt iure perpetuo possidendos, tenendos pariter et habendos, et in earundem possessionem paciíicam [per] Thomam filium Petri magistrum ianitorum nostrorum ac ca-stellanum nostrum de Chokakew et dicti castri nostri Budensis sub eius-dem capituli Strigoniensis testimonio, nostro nomine introdueentes, annuentes insuper, ut nos in ea civitatis ipsius parte, que nobis cessit, ecclesiam parochialem de novo construendi, aut de ecclesia beate Mar-garete, que ibi existit, parochialem eligendi liberam habeamus íaculta-tem, cuius plebanus per nos presentatus et per prepositum institutus iura parochie quoad ius firmandi et alia ecclesiastica sacramenta minis-trandi eo modo, quo plebanus montis novi Pestiensis possit exercere, sed in ipsam ecclesiam necnon plebanum ac cives seu hospites nostros de eadem quoad causas spirituales ipsas audiendi et fine debito terminandi iam dictus prepositus eam iurisdiccionem exercebit, quam Strigoniensis archiepiscopus quoad plébániám et civitatem montis novi Pestiensis exercere consuevit, ita tamen, quod interdiccio in civitatem seu partém civitatis, que nobis cessit, imponere nequeat, nisi in casum, ubi cives seu hospites ipsius aut aliqui ex eisdem preposito et capitulo in solucione sue decime, vei cybrionum essent negligentes vei remissi, eciamsi ex-pediat suspensionem ex communi cedit pleno iure quo ad temporalem et spirituálém iurisdiccionem et utriusque iurisdiccionis exercicium eisdem remaneat perpetuo possidendum, in quo nullum ius nobis aut nostris successoribus regibus vei reginis reservando, quam partém eisdem iuribus et libertatibus uti volumus, quibus qualis pars que nobis cessit, uti dignosceretur. Preterea ordinavimus et disposuimus, quod si successu temporum contingat cives seu hospites nostros in civibus seu hospitibus prepositi et capituli in porcionibus sic distinctis commorantes discordare vei rixari, tunc in ipsarum discussionem et sedacionem ea consuetudo

servetur, que in Alba regali civitate nostra observatur. Ceterum quia eastrum in ipsius civitatis seu opidi latere constitutum in territorio iam-dicte Budensis ecclesie edificatum íuerat et constructum et ob hoc castellanus noster nomine dicti castri quolibet anno unam marcam auri preposito et capitulo solvere tenebatur, qnia iam in porcionem nostri territorii cessisse dinoscitur, iidem preprositus et capitulum ab ipsius unius marce auri solucione perpetuis temporibus expeditum et liberum reddiderint renunciando omni iuri, quod in eo hactenus habuissent. Quam quidem opidi seu civitatis partém sic nobis cedentem civitatem regiamfore constituimus et metali distinccione per eundem magistrum Thomam et iamdicti capituli Strigoniensis testimonium volentibus eisdem preposito et capitulo ac prelatis commissariis supradictis necnon consen-sum prebentibus et assensum a porcione ecclesie ipiusque tenutis hiis metis duximus separandam. Prima meta incipit a parte orientali ultra partém Danubii ab angulo claustri Sancte Clare de insula leporum et sic procedendo et transeundo Danubium versus partém occidentalem venit ad rippam ipsius Danubii ad duas metas lapideas, quarum una separat Budensis veteris et altéra ville Sancti Jacobi apostoli, et abinde ad eandem partém modicum procedendo venit ad quendam lapidem ro-tundum in superiori parte dicte ecclesie Sancti Jacobi situm iuxta viam, per quam de nova Buda itur ad veterem Budám, iuxta quem est altér lapis pro meta positus. Et inde vádit ad crepidinem vallis et per eandem crepidinem usque ad finem crepidinis et ibi in fine sunt due mete nove terree erecte, et ibi metatur terre Topsa eiusdem ecclesie Budensis. Deinde reflectitur ad partém septentrionalem, ascendit ad locum, qui dicitur Vzahazhegye et ibi sunt due mete terree erecte, quarum una separat predicte terre Topsa et alia domino regi. Et inde per eandem plagam vádit ad montem, qui dicitur Monyorosheg et ibi sunt due mete terree erecte, quarum una separat dicte terre Topsa et alia domino regi. Deinde per idem Monyoros vádit ad cacumen montis excelsi, in cuius cacumine est lapis magnus pro meta signatus, ubi mete terre Topsa predicte termi-nantur et iungitur metis ecclesie Bude veteris. Et abinde reflectitur ad partém orientalem et transeundo quandam vallem pervenit ad quendam montem, in cuius fine est lapis altér similiter pro meta signatus, circa quem sunt due mete terree erecte, quarum una separat ex parte meri-dionali domino regi et alia ex parte septentrionali eidem ecclesie Budensi. Et abinde íinita ipsa sémita pervenit ad magnam viam, que ducit versus albam ecclesiam Beate Virginis, et ibi circa eandem viam unam metam terream erexerunt, et inde per ipsam magnam viam venit circa dictam albam ecclesiam ad viam magnam Strigoniensem, circa quam sunt due mete terree erecte, quarum una a parte orientali et meridiei separat domino regi et alia a parte occidentis ecclesie Budensis antedicte. Deinde per eandem viam magnam Strigoniensem ad puteum sub monte fluentem et ab ipso puteo circa eandem viam magnam ad unam metam terream circa fossatum vinearum erectam et deinde parvum eundo similiter circa fossatum vinearum alia meta terrea est erecta et abinde circa

eandem vineam eundo sub arborem piri similiter circa fossatum vínea-rum similiter est una meta terrea erecta. Inde circa eandem viam ma-gnam una meta terrea est erecta et exinde ad unam metam terream inter eandem viam magnam et quandam semitam erectam, et inde per eandem semitam currendo ad eandem plagam occidentalem ad tres metas terreas angulares, quarum una separat ex parte meridionali ec-clesie Budensis et a parte occidentali terre Wrs ac a parte orientali domino regi. Et abinde transeundo ipsam viam magnam Strigoniensem versus plagam septentrionalem tendit ad quendam montem Fenyeumal dictum, et in latere ipsius montis est dumus nucis, iuxta quam metam terream erexerunt. Et abinde ascendendo per eundem montem venit ad quandam viam, per quam transitur per eundem montem iuxta vineas, ubi unam metam terream erexerunt. Et deinde per eandem viam ascen-dendo ad verticem ipsius montis unam metam terream erexerunt- Deinde per semitam descendendo inter vineas per eandem plagam septentrio-nalem pervenit ad locum, qui dicitur Thebesery et ibi sunt due mete antique, ubi iungitur metis possessionis Megyer et ibi est una meta terrea erecta. Et abinde reflectitur versus partém orientalem per quan-dam viam, transeundo eandem viam pervenit ad latus cuiusdam prati magni, ubi est quedam fovea, ubi olim erat lapis pro meta signatus et ibi unam metam terream erexerunt et abinde transeundo pratum illud pervenit ad lapidem perforatum, qui est iuxta molendinum cruciferorum ecclesie Sancti Spiritus et ibi iungitur iterato metis ecclesie ita, quod a plaga occidentali separat domino regi, a plaga orientali ecclesie Budensis et inde versus meridiem per murum dirutum, cuius lapides usque ad finálém lapidem sunt pro metis signati, et abinde per quandam metam terream ad murum curie fratrum minorum, cuius porta respicit versus ecclesiam albam Beate Virginis, et abhinc transeundo vicum circa alo-gium seu domum coloni reginalis currit per ortos ad quoddam fossatum, quod est ante castrum, quod quidem fossatum dividitur per quandam viam magnam, per quamitur ad predictam ecclesiam albam BeateVirginis, in cuius fossati utriusque latere sunt due mete lapidee, quarum una ex parte septen-trionali separat porcionem civitatis ecclesie cedenti et alia ex parte meridi-onali separat porcionem regalem. Per quam viam ante castrum tendit ver-sus Danubium per vicum, qui incoatur inter domos Ladislai Tumpa dicti ex una parte, sub cuius domo est lapis longus fixus metarum, et ex alia parte Emerici filii Petri venitur usque in rippam Danubii inter domos magistri al-taris BeateVirginis et Nicolaisclavi ex alia parte, et abinde transit Danubium ad insulam leporum supradictam iuxta superiorem partém castri diruti et ibi terminantur. Salvis ecclesie et earundem prepositi ac capituli iuribus tam in superiori parte quam inferiori metarum predictarum, quod in fluvio Danubii habere se pretendunt, per omnia remanentibus. Prete-rea statuimus districte continentes, ut dicti prepositus et capitulum ecclesie Budensis in omni persecucione iurium dictarum dominarum sanctimonialium specialiter in concessione literarum ipsorum dante communi regni nostri iusticia pro ipsis dominabus emanandarum omne

eadem iusticia et iurisordine, que vei qua aliis ecclesiis prelatis, baro-nibus et nobilibus exhibere sunt consueti, eisdem religiosis dominabus et earum procuratoriis absque omni diit'icultate et recusa aliquali íuturis semper temporibus observare teneatur et exhibere. Ceterum ut dicte do-mine sanctimoniales ab omni inquietudine et a calumpniancium eifre-nata cupiditate quorumlibet exempte quitate vivant et devocius pro nostra omnium christiíidelium salute iuges continuas preces eííundere valeant ad Deum, cui se voverunt, familiaturas dictis preposito et capitulo auctoritate regia firmiter inhibemus, ut ipsi pretactas dominas in pre-scriptis iuribus, iurisdiccionibus, proventibus, limitibus, metis et terminis premisso titulo concambiali ad nos devolutis et deventis, in qua temporis in eventu per se vei per alios molestare, impetere et inquietare ac ulte-riorem iurisdiccionem in eisdem pro se nequaquam auidiant vei presump-mant usurpare seu vendicare, irritum fore ex nunc decernimus et inane comuniterque per eosdem in contrarium preinissorum concambialium contractuum terminare, actum íinitur et attemptatum et ut omnis su-spicii et dubietatis scrupulum, quod de prioribus literis nostris privilegi-alibus super premisso contagio emanatis possit suborüi, de medio emul-cetetur et amputetur, omes literas et privilegia nostra videlicet et aliorum quorumcunque prescriptum íactum concambiale tangentes et tangencia ante presens nostrum privilégium emanatas et emanata cassamus, anu-lamus, irritam et reuocatam, cassaque vana et avia et frivola viribus-que committimus caritura ac eorum exhibitoribus nocitura presentis scripti nostri patrocinio mediante. In cuius rei memóriám iirmitatemque perpetuam presentes literas nostras privilegiales fieri íecimus pendencium autenticorum ac dupplicium sigillorum nostrorum munimine roboratas. Dátum per manus eiusdem venerabilis in Christo patris domini Nicolai episcopiZagrabiensisaule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno domini M° CCCo lmo sexto, sedecimo Kalendas Novembris regni autem nostri anno quindecimo. Venerabilibus in Christo patribus Nicolao Stri-goniensi locique eiusdem comite perpetuo, Colocensi sede vacante et Dominico Spalatensi archiepiscopis, Nicolao Agriensi, Andrea Transilvano, Demetrio Waradiensi, Nicolao Quinqueecclesiensi, Thoma Chanadiensi, Johanne Wesprimiensi, Colomanno Jauriensi et Mychaele Vachiensi, fratribus Thoma Syrimiensi, Stephano Nitriensi et Peregrino Boznensi episcopis ecclesias Dei íeliciter gubernantibus. Magniíicis viris Nicolao palatino et iudice Comanorum, Nicolao wayuoda Transsilvano et comite de Zonuk, Cykou magistro thawarnicorum nostrorum, comite Nicolao de Zech iudice curie nostre, Nicolao de Machov et Nicolao tocius Sclavonie et Croacie banis, Leukus dapiíerorum, Dyonisio agasonum, Thoma iani-torum nostrorum magistris, Symone filio Mauricy comite Posoniensi ac aliis quamplurimis regni nostri comitatus tenentibus et honores.

Átírta 1412 július 19-én a Lampert óbudai pr., Wrode János olvasó és Miklós éneklő kanonokok által bemutatott, I. Lajos k. régi és új pecsétjével megerősített hártya erededetiről Zsigmond k. Ennek hártya eredetije függő pecsét nél-kül a veszprémi kpt. országos levéltárában Metales 10. jelzet alatt. Ide kétségtelenül az óbudai káptalan menekülésekor került azon egyéb oklevelekkel együtt, amelyek leírása szin-tén megvan a kpt. levéltárában. A Buda és Óbuda környékén levő helyek és a fehéregyházi kérdés ezen legfontosabb em-lékének teljes szövegét azért vettem fel a sorozatba, mert a többi, középkorból származó példány csonka. Szószerint egye-zik a fenti szöveggel I. Lajos k. 1366 október 17-én (anno Domini M° CCC mo Imo sexto sedecimo Kalendas Novem-bris) kiadott megerősítése is, (Dl. 4631), de ez a hártyapél-dány is szánalmasan összeégett, eleje és vége valahogy ol-vasható, a határjáró részből viszont alig egy két sor.

Az óbudai kpt. pozsonyi oklevelei közt található pél-dány keltezése 1355 augusztus 17, elrongyolódott hártya ere-detije capsa I. fasc. 2 nr. 5. jelzetet visel. Ennek a Fejér IX 2. 370. stb. lapján kiadott szövegét javította Knauz a Magyar tört. tár XII. 14—15. lapjain. A szintén Pozsonyban levő 1361 január 13-iki, saját káptalani átírat ugyancsak szakado-zott és nehezen olvasható eredetijének jelzete capsa I. fasc. 2. nr. 6. Szövegét meglehetősen hibátlanul közli Fejér IX. 3. 274. stb. 1. Ezekről készültek az újkori másolatok, köztük a Dl. 22480. jelzetű 1720 május 6-án gr. Zichy Péter kérésére.

A kétféle szöveg gondos összehasonlítása és főként a határjáró résznél tapasztalható eltérések mérlegelése érthe-tővé teszi egyrészt az óbudai káptalan mentalitását jogai védelmében, másrészt igazolja, hogy a nyilván kétféle for-rásból eredő határjáró jelentés közti eltérés volt első sorban az oka a kpt. és a fejlődésnek indult királyi Óbuda lakói közt mintegy két századon át dult viszálynak. Az oklevél szövegére tett megjegyzéseimet részletesen közöltem Óbuda egyházi intézményei a középkorban 77—82. 1. és Mit várhatunk a Fehéregyház körül folyó ásatásoktól című tanulmányaimban.

ŐSBUDA BLOG. Az 1355. Óbudai határjárás megfejtése

A terepkutatás Ó-Budai városának utakra vonatkozó nyomozási eredményeit és az 1355-ben készült határjárási oklevél nyomvonalát osztom meg érdeklődő olvasóimmal. Tartalmas időtöltést kívánok!

Egyed Zoltán Pajzsvivő

HETUMOGER itt hajózott át a Dunán MOGERI RÉV!

1355. augusztus 26. - Lajos király a budai káptalan II. Endrétől kapott óbudai területét megosztja, az elvett terület helyett a káptalant Somogy és Zala megyei falvakkal kártalanítja, s a királynéi várost határjelekkel különíti el.

Lajos, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Gallicia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, salernói herceg, a Szentaltalhegyi tisztség ura, továbbá Erzsébet, Isten kegyelméből királyné, Lajos anyja, minden Krisztushívőnek, a most élőknek és ezután születőknek, akik jelen levél tartalmát megismerik, üdvöt az üdvösség szerzőjében.

Mivel mindeneknek teremtője a földkerekséget nagy gondoskodásával országokra elkülöníttetni rendelte és így akarta a királyok és fejedelmek országlását irányíttatni és a nyájat üdvösen kormányoztatni, ezért kétségtelen, hogy a királyok kötelessége szüntelen gondoskodással azon dolgokra ügyelni, amikről úgy látják, hogy a rájuk bízott nyájnak hasznára válnak és amiket erre alkalmasnak ismernek. Főleg az egyháznak ügyei és jogai körül kell a királyoknak annál nagyobb figyelemmel és annál buzgóbban eljárniok, mert a teremtő az egyházat minden hívő anyjául és tanítómesteréül rendelte azért, hogy akik Isten segítségével neki szolgálnak, megmeneküljenek a bajoktól, mindenben üdvös előhaladást érjenek el és a béke áldásait élvezhessék. Ezért néha új adományokat kell nekik adni, máskor a régi adományokat kell kiegészíteni, majd pedig újakra kell kicserélni azon javaikat, melyek idő múltán elértéktelenedtek.

Ezért jelen levelünkkel mindenkinek tudomására hozzuk, hogy egyrészről az óbudai prépost és káptalan, másrészt a mi ottani várnagyunk és városi polgáraink között régóta számos összeütközés, viszály, botrány, veszekedés, súrlódás keletkezett s ennek folytán mind a királyi felségnek, mind a királynénak sokat panaszkodtak azért, mert a prépost a káptalannal együtt jogot, joghatóságot, tulajdonjogot formált a városra és polgáraira, pedig mi ezeket királyi adománylevéllel az ő templomuknak adományoztuk, de a polgárok e részben vonakodtak nekik engedelmeskedni.

Mi megkülönböztetett hajlandósággal viseltetünk a város iránt s mindenki jól tudja, hogy két fényes templomot építtettünk ott: mégpedig az egyiket a prépost és káptalan testülete részére, ezt mi, a királyné a magunk királynéi költségén építtettük. A másikat, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomot Szent Ferenc női szerzetesrendjének, a klarissza apácák használatára közös költségen, vagyis királyi és királynéi költségen, újonnan állíttattuk fel.

Akarván tehát a prépost és káptalan jogai felől világosabban tájékozódni, meghagytuk nekik, hogy a jogaikat igazoló okmányokat nekünk a főpapok és országbárók jelenlétében mutassák be, s hogy így privilégiumaik és más okmányaik tartalmát sokak jelenlétében alaposan át lehessen vizsgálni, s hogy azoknak erejéről és hatályos voltáról meggyőződhessünk, az említett főpapoknak és országbáróknak, nevezetesen pedig Demeter váradi püspöknek, Miklós zágrábi püspöknek, a mi udvari kancellárunknak, János veszprémi, István nyitrai püspöknek, továbbá László csázmai prépostnak, kápolnaispánunknak, Gergely váradi őrkanonoknak, a mi buzgó káplánunknak, azután Miklós erdélyi vajdának és szolnoki ispánnak, Ciko tárnokmesternek, Péterfia Tamás ajtónálló mesterünknek és Péterfia Miklósnak, korábban erdélyi vajdának véleményét is meghallgatni kívántuk, mert őket erre kiválasztottuk és rendeltük.

És mivel ők szentkoronánk iránti köteles hűségből, érett megfontolás után, nekünk jelentést tettek, ebből világossá vált előttünk, hogy a prépostnak és előbb említett káptalannak világos joga van ugyan a földbirtokra és a birtokjog gyakorlására, a piaci vámra és a csöböradóra, melyet a város, illetve mezőváros területén fekvő szőlők után szoktak szedni, s hogy az említett jogoknak most is békés és zavartalan birtokában vannak. De ami a hajók tulajdonjogát és a hajóvámot illeti, amit jelenleg a mi várunk számára szednek - habár a hozzájuk való jogot a káptalaniak előterjesztették -, mégis a hajók tulajdonjoga sohasem illette meg őket, azóta sem, amióta emlékezetük fennáll.

Ezután a templom megfelelő karbantartásáról és jogairól kezdtünk gondos elmélyültséggel gondolkodni, hogy azok között, akik itt az Istennek szolgálnak, megvalósulhasson a nyugalom békés boldogsága, megmaradhassanak a tartós béke kegyelmében, ne zavarja meg bennük a nyugalmat az egyenetlenségnek, viszálykodásnak, perlekedésnek örvénye, s ami ebből szokott következni, ne fásuljon el a hívekben a hitbuzgó élet gyakorlata, ne lanyhuljon a keresztény hit kultusza és szolgálata, mert ezeket csakis békés körülmények között lehet megvalósítani, ezt állítják a kánoni szentesítések is. Teljes igyekezettel azon munkálkodunk tehát, hogy amennyire lehetséges, a bajok körét szűkítsük.

Arra gondolván tehát, hogy az említett várunk közelsége miatt a prépost és káptalan békés és zavartalan birtokában levő jogok elenyészhettek, vagy számukra legalább is haszontalanokká válhattak, a jövőben előfordulható viszálykodások, botrányok, veszekedések megszüntetése érdekében őket minden mulandó javaik birtokában megerősítettük, kivéve a csöböradót, melyet a prépost és káptalan a város nagyobb részében és annak polgáraitól eddig szedhettek, kivéve továbbá a piaci vámot és a hajók fölötti rendelkezés jogát. Ez utóbbiakat ugyanis visszavesszük a királyi, illetve királynői kezünkbe. De kárpótlásul a prépost és káptalan számára, meg a templom részére hasznot hajtóbb, jövedelmezőbb és nekik megfelelő bevételekről és jövedelmekről gondoskodtunk, miután ehhez a cseréhez előbb megkaptuk az apostoli szentszék beleegyezését, miként ez kitűnik annak a bullának szövegéből, mellyel a birtokcsere végrehajtását az apostoli szentszék országunk némely püspökeire, nevezetesen Demeter váradi, János veszprémi, Miklós zágrábi püspökre, a mi udvari 'kancellárunkra bízta. Ennek a csere-megállapodásnak végrehajtását és gondoskodásunk teljesítését ugyanazon prépost és káptalan is alázatos és buzgó esedezéssel kérelmezték Felségünknél.

Ezért főpapjaink és báróink tanácsát meghallgatva és a szóban levő ügyet előzetesen szorgosan mérlegelve, kárpótlásul mindazon haszonvételért, bevételért és jövedelemért, melyeket eddig a prépost és káptalan a városban bírt, vagy bírhatott, továbbá a többi fent említett javakért, bár azok együttesen sem érnek fele annyit sem, mint a csereként nekik juttatott, alább meghatározott összeg, ~ mégis hogy a többletként adott érték azon templomnak jusson adományul, melyet a királyné a mi ~ üdvünkért, meg a mieink lelki üdvéért építtetett, nekik minden évben jó budai mértékkel vert kétszáz márka pénzösszeget juttatunk és adunk, hogy azt örökre bírhassák. Amelyekért nekik adjuk a Somogy- és Zala megyei Csomar, Galambok,

Zent-Petur és Karus nevű falvakat minden birtokrészükkel, haszonvételükkel, tartozékukkal és tulajdonjoggal, valamint a vámokkal, csöböradóval, adózásokkal és joghatósággal, külön és együttesen mindenféle jogaikkal és hasznaikkal, amelyeket Felségünk eddig ott élvezett és bírt, s melyeknek jövedelme az előbb említett kétszáz márka összeget meghaladja. Miként ezt így jelentették nekünk a mi embereink, a prépost és káptalan emberei, valamint a főpapok és bárók emberei, akiket kijelölni rendeltünk a szóban levő bevételek és jövedelmek minőségének és mennyiségének megállapítására.

Akarván és úgy határozván, hogy ők, a prépost és káptalan ezeket a falvakat mindazon jogaikkal és mentességeikkel együtt bírhassák, amelyekkel korábban a mezővárost, vagyis várost birtokolták. Különösen kiemelve azt, hogy e falvak összes lakóit, e falvak területén belül fekvő és azok határai közé zárt javakat magukénak tulajdoníthassák, miként ez a rájuk vonatkozó záradékban olvasható. Így azok teljes tulajdonjogát a már említett templomra, prépostra és káptalanra ruházzuk.

E falvak lakói senki másnak, hanem csakis a prépostnak és káptalannak bírói széke elé kötelesek állni. A prépostot és káptalant udvari tisztünk, László mester, Szent Gerothi Fülöp fia, szepesi gróf vezesse be e falvak birtokában, az esztergomi káptalan bizonysága mellett. S ha nincsen senki ellentmondó, szólítsa fel őket, hogy lépjenek be e falvak és tartozékaik birtokába és erre a mi utódainkat is kötelezzék. Ezzel szemben a már említett prépost és káptalan lemondván mindazon jogokról és birtoklásról, melyet a városnak, illetve mezővárosnak azon részén bírtak, melyet nekik határmezsgyékkel kijelöltek, vagyis lemondván a földesúri joghatóságról, piacvámról, hajóvámról, azoknak tulajdonjogát átadták a mi királyi és királynői tulajdonunkba, örökös birtoklásra, kivéve a csöböradót, melyet az ő használatukban meghagyni rendeltünk, de ezeket pozsonyi csöbörrel kívánjuk általuk beszedetni, miként ez adománylevelükben is foglaltatik. Mindezek birtokába vezesse be őket a mi nevünkben Péterfia Tamás ajtónállómesterünk, csókakői és budai várnagyunk, ugyanazon esztergomi káptalan bizonysága alatt.

Azt akarván továbbá, hogy mi Buda város azon részén, mely nekünk jutott, új templomot építhessünk, vagy a meglévő ottani Szent Margit templomot plébániatemplommá fejleszthessük, melynek plébánosát mi mutathassuk be és a prépost nevezze ki, a plébánia jogait, a plébános megerősítésének jogát és a szentségek kiszolgáltatásának jogát oly móddal bírja a prépost, amilyennel a pestújhegyi plébános gyakorolja. De magára a templomra és plébánosára, meg az ottani polgárainkra vonatkozóan a már említett prépostnak olyan bírói jogköre legyen egyházi pereiket meghallgatni és kellő módon megítélni, mint amilyen jogon az esztergomi érsek a pestújhegyi plébániát és várost illetően ítélkezni szokott. Úgy azonban, hogy egyházi kiközösítő ítéletet sem az egész városra, sem a nekünk jutó részére ne hozhasson, legfeljebb abban az esetben, ha annak polgárai, vagy lakói, vagy közülük egyesek a prépostnak és káptalannak járó dézsma és csöböradó fizetést elmulasztják. Hatásos dolog az ilyenekre egyházi kiközösítést kimondani különösen azon dézsmák nemfizetése miatt, melyeket nekik hagytunk, hogy amint előbb szedték, ezután is úgy használják és templomuk más haszonvételeivel együtt továbbra is úgy szedjék, fenntartsák és alkalmazzák.

Viszont azt akarjuk, hogy az említett mezőváros, vagyis város fennmaradó része, mely elkülönített határral teljes joggal a préposté és káptalané meg a templomé lesz, arra nézve mind a világi, mint az egyházi bíráskodás, vagyis mindkét bírói jogkör gyakorlása egyszer s mindenkorra az övék maradjon. Ebben semmi jogot nem igénylünk sem magunknak, sem utódainknak, sem királyi, sem királynéi részről, hanem azt akarjuk, hogy ezt a részt ők ugyanolyan jogokkal és kiváltságokkal

használhassák, mint mi a nekünk jutó részt. Ezenkívül elrendeltük és megparancsoltuk, hogy ha idő múltán olyasmi is megtörténnék, hogy a mi polgáraink, vagyis lakóink a prépostnak és káptalannak elkülönített lakóival és polgáraival viszálykodnának, akkor az egyenetlenség elsimítása érdekében olyan eljárás alkalmaztassék, mint a Fehérvár városunkban.

Egyébként mivel a mi várunk e városnak, illetve mezővárosnak területén és a budai egyházban már régen felépült s ezért várnagyunk a jelzett vár nevében minden évben egy márka aranyat tartozott fizetni a prépostnak és káptalannak, de miután ez most a mi részünkre jutott, azért a prépost és káptalan a várnagyunkat örökre mentesítették az egy márka arany fizetésének kötelezettsége alól lemondva minden olyan jogukról, melyet abban eddig bírtak. Az így nekünk jutott városrészt királynéi várossá nyilvánítottuk és elrendeltük, hogy Tamás mester és a már említett esztergomi káptalan hites embere hajtsák végre a határ elkülönítését az egyház birtokrészétől, ugyanazon prépost és káptalan kérésére, a fent jelzett főpapok beleegyezésével. A város, illetve egyház határrészének elkülönítését pedig a következő ösvényekkel, és határjelekkel kívánjuk végrehajtatni:

1.Pest város. 2.Buda város. 3.Ó-Buda a B.V(nyulak) szigetén és a 3. Csillaghegyen! Mögötte a királynéi vár a Péter-hegyen!

A metszetkép tökéletesen valósághű, mert nézőpontját megtaláltam!

Az előző metszetképen 3 jelölt objektum itt a kép közepén látható! Beate Marie Virginis szigete képünk bal szélén látható! 

Mogyorós-hegy és Tebesere látképe! A Duna jobb oldali főága közvetlen a hegyek aljában volt a 105 m szintig !

Az első határmezsgye kelet felől kezdődik a Duna-szakasz fölött a Nyulak-szigeti Szent Klára kolostor szegletének, innét továbbmegy, nyugat felé átvág a Dunán, eljut a Duna partján két kőhatárjelig, melyek egyike Óbuda részére, másik a Szent Jakab apostol faluja részére különíti el a birtokokat. Innét ugyanazon szakaszon kissé továbbmenvén egy kerek kőhöz jut, mely a jelzett Szent Jakab templom felső részén van. Ezután azon út mellett halad a határ, melyen át Újbudáról Óbudára lehet menni, mely mellett egy másik kő van leásva határjelnek, innét továbbmegy a völgy lábáig és azon kőlábazaton át e kőlábak végéig, ott van két újonnan emelt földhatárjel és ott határos lesz a budai templom Thobsa nevű földjével. Ezután északra hajlik a határ és fölmegy arra a helyre, mely Huzahazahegyének neveztetik és ott van két földből emelt mezsgye, melyek egyike a nevezett Thobsa nevű föld számára különít, másik a a király úr számára. Ezután a Mogyoróson át fölmegy egy magas hegy tetejére, melynek csúcsán egy nagy kő határkőnek jelöltetett ki, ahol az előbb említett Thobsa földjének határmezsgyéi végződnek és az óbudai templom határjeleihez kapcsolódnak. Innét kelet felé hajlik a határ és átmenvén egy völgyön, eljut egy hegyig, melynek végében van egy határkőül kijelölt kő, körülötte két földből emelet határjel, melyek egyike dél felől a király úr részére képez választóvonalat, a másik pedig észak felől a budai templom részére és innét lemegy a völgybe ugyanazon keleti földdarabig, egy ösvény mellett földből emelt két határjelig. Innét a szőlők közt megy a határ másik két határjelig, melyeket újonnan földből hánytak s bevégződvén az ösvény, innét eljutunk a Boldogságos Szűz Fejéregyháza felé vezető országútig, körülötte egy határjelet hánytak földből. Innét az országúton át megy a határ Fejéregyháza körül az esztergomi országútig. Ezen országút közelében van két földhányásos határjel, ezek egyike kelet és dél felől a király úr részére különít, a másik pedig nyugat felől a nevezett budai templom részére.

Ezután ugyanazon esztergomi országúton át a hegy alatt folyó forráshoz érünk és a kútforrástól kiindulva ugyanazon országút mellett eljutunk egy földhatárjelig, mely a szőlőcsatorna mellett van hányva. Ezután a szőlőcsatorna mellett menvén egy másik földhányásos határjel következik és innét ugyanazon út mellett menvén, egy körtefa alatt, szintén a szőlősánc mellett ugyancsak van egy földből hányt határjel. Innét ugyanazon országút mellett menvén, megint van egy földből hányt határjel és ionét kiindulva egy földből emelet határjelig menvén, melyet az országút és egy ösvény között hánytak, innét ugyanazon ösvényen át a nyugati földdarabhoz tartván, földből hányt három szeglethatárjelig jutunk, melyek közül az egyik délről a budai egyház számára szolgáltat elkülönítő határjelet, a másik kelet felől Urs földjének nyugati oldalától a király úr számára. Innét a határ átmenvén az esztergomi országúton, egy északi földdarab felé, egy Fenőmal nevű hegynek tart. E hegy oldalában egy diófa van, mellette földhatárjelet emeltek, és innét fölmenvén ugyanazon hegyen át eljutunk egy úthoz, mely ugyanazon hegyen keresztül a szőlők mellett vezet, ahol egy földhatár-hányást emeltek. És innét felmenvén ugyanazon hegyen át eljut a határ egy úthoz, melyen át a szőlők melletti hegyen át vezet, ahol egy földhatár-mezsgyét emeltek, és ezután ugyanazon szőlőbeli úton át felvezet a hegytetőre, ott is földhányást emeltek. Ezután az ösvényen a szőlők közt lemenvén, ugyanazon északi földdarabon keresztül azon helyre lehet eljutni, mely Tebeserének neveztetik és ott két régi határmezsgye van, ahol egybetalálkozik Megyer falu határaival és ott van egy földből hányt határjel.

Ezután kelet felé hajlik egy úton keresztül: átmenvén ezen úton, elérkezik egy nagy rét oldalához, ahol egy árok van, ahol régen egy határnak kijelölt kő volt látható és itt egy határhányást emeltek földből. És innét átmenvén a réten, eljutunk egy lyukas kőhöz, mely a Szentlélek-templom kereszteseinek malmánál van és itt újból összetalálkozik a templom határjeleivel úgy, hogy a nyugati földdarabot a király részére különíti el, a keleti földdarabot pedig a budai templomnak. És innét délnek haladva egy összedőlt falmaradványon át, melynek kövei a szegletkőig határjelül vannak megjelölve, innét eljut a határ a ferencrendi testvérek kúriája falánál lévő földhatárjelig. E kúria kapuja a Boldogságos Szűz Fejéregyházára néz és innét átmenvén egy királynéi jobbágy gazdasági udvarán, vagyis házán, a kerteken keresztül egy árokhoz fut, mely a vár előtt van. Ezt az árkot egy országút vágja ketté, melyen át el lehet jutni az említett Fejéregyházához. Ezen árok mindkét oldalán van két kő- határjel, ezek egyike elkülöníti észak felől a város templomának jutó részt, a másik, vagyis a déli kő-határjel pedig a királyi birtokrészt különíti el. Ezen az úton át, a vár előtt a Duna felé tart a határ egy falun keresztül, mely Tompa László házainál kezdődik, háza mellett egy nagy kő van a földbe ásva. Imre fia Péter része felől elmegy a határ egészen a Duna partjáig, Boldogasszony oltármesterének háza között, másik oldalon Rabszolga Miklós házánál. És innen átmegyen a Dunán a már említett Nyulak szigetére, a lerombolt vár felső részéig és ott bevégződik. Érvényben maradván a templom, prépost és káptalan mindazon joga, melyekkel állításuk szerint a Duna folyamnak mind a felső, mind az alsó szakaszán a már jelzett határok között rendelkeznek.

Mely dolognak örök emlékezetéül és állandó megerősítéséül kiadtuk jelen privilégiumunkat, függő hiteles kettő pecsétünkkel megerősítve. Kelt ugyanazon Krisztusban tisztelendő atyának, Miklós úrnak zágrábi püspöknek, udvari kancellárunknak, kedvelt hívünknek keze által 1355. szeptember 7-én, uralkodásunk 15-ik évében. Amikor a Krisztusban tisztelendő atyák, éspedig Miklós volt az esztergomi érsek és ugyanazon hely örökös főispánja, a kalocsai érseki szék betöltetlen, Domonkos volt a spalatoi érsek, Miklós egri, András erdélyi, Demeter váradi, Miklós pécsi, Tamás Csanádi, János veszprémi, Kálmán győri, Mihály váci, Tamás szerzetestestvér szerémi, István nyitrai, Peregrin boszniai püspök, kik Isten egyházait kormányozták. Amikor az alábbi nagyságos férfiak, úgymint Miklós volt a nádor és kunok bírája, Miklós az erdélyi vajda és szolnoki ispán, Cikó volt a tárnokmesterünk, Szécsi Miklós az udvarbíránk, Miklós a macsói bán, másik Miklós egész Szlavóni és Horvátország bánja, Leukus étekfogó, Dénes főlovász, Tamás ajtónálló mesterünk, Mór fia Simon pozsonyi gróf és sokan mások viselték az ország vármegyéinek tisztségeit.

Latin szöveg: Fejér: C.D.H. IX/2. k. 370-382. o. CLXXXIV sz. Ford.: Soós Imre